Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
93 amaz együtt említtetik (Móz. i. X. 29.) ; jóllehet ez utóbbi a tulajdonképeni Arábiában feküdt is, mégis, mint kelet egyik távolabbi tartományát, a phöniciai és héber hajózás egyik végső pontjának (Indiának ?) tekintették. Ily módon tehát Hevilát (a zsidókra nézve egyébként ismeretlen), általában keleti tartománynak lenne tekinthető. Azért József, a zsidó történetiró Vés- pasián idejében, és a legtöbb egyházatya ezt Indiának, s következőleg a Fizont a Gangesnek, a Gehont pedig a Nílusnak tartja. Úgylátszik ezen utóbbit Sirák is (24, 27) ily értelemben veszi ; a hetvenek fordításában pedig (Jerem. 2, 18.), a Nilus épenséggel Gihon név alatt fordul elő. *) De miként eredhetne e két folyam, az Euphrát és Tigrisével közös forrásból ? Bizonyos, hogy e négy főfolyamnak a földön való kiterjedéséről nagyobbszerü képet kell magunknak alkotnunk, mint a 'minőt közönséges kis tartományi folyók nyújthatnak. A pogányok paradicsomról szóló mondái is, milyenek különösen a perzsáké, indeké és a chinaiaké, szintén négy folyamról szólnak, melyék mindegyikét mint nagy világfolyamot állítják elő, melyek az egész földet körülveszik. Ránk nézve különösen figyelemre méltó e tekintetben a perzsák mondája, mivelők az emberiség kiinduló pontjához legközelebb laktak, s mivel az ő mondájuk tényleg is hasonlít a mózesi leíráshoz. A Zendavestában előforduló perzsa monda szerint, a paradicsomhegyről (mely Albords, vagy Bordsnak neveztetik), a föld különféle tájai felé 4 folyam ömlik le, melyek az Albords közepén fekvő Arduisur forrásból erednek. 2) Neveik : Arg, Veh és Phrat (vagyis Euphrát); a negyediknek neve úgylátszik Putih, mely az Arduisur forrásból eredve a perzsiai öbölbe ömlik, és közönségesen a Tigrisnek tartatik. s) így tehát a bibliával megegye*) V. ö. Wetzer és Welte : KLirchenl. 3. k. 388. 1. 2) V. ö. Kleuker, Zendav. II, 147. 1. és III, 94. 95. 1. 8) Kleuker, III, 77. 1.
