Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

68 neki Önmagának roszat tenni, kinek volna joga őt ab­ban megakadályozni.1) És az összes nationalista nép­uralom ezen esztelen mondatot mégis elv gyanánt fogja ismételni, s mint a népönkénynek és forradalmi őrült­ségnek utolsó nyilvánulását érvényben hagyni és tisz­teletben tartani. A forradalom nem beszél mindig nyiltan. Ha hosszú történetének folyamában olykor a conservativ szellem és a magát érvényesítő keresztény gondolko­zás közben közben rövid időre az uralmat újra elnyerik, mindenkor késznek mutatkozik a maga elveit eltakarni és a dolgok állásával megalkudni. Alapjában azonban minden forradalom mindenkor ugyanaz marad. Vissza­vonulása tisztán külső számítás müve, és mindig észre­vehető abbeli szándéka hogy kedvező alkalommal ural­kodó eszméjének keresztül vitelére visszatérjen, és Isten s minden ember fölött álló tekintélyi elv elleni örök har­cát folytassa. Eme állandó irányzat az ember autonómiájának eszméje alapján, az absolutismust annak legvégső kö­vetkezményéig megalapítani : minden pillanatban elárulja azon nyilvános hatalmak cselekvényeinek és szavainak forradalmi jellegét, melyek, mig annak legvadabb kitö­rései ellen elszántsággal harcolnak, megfeledkeznek ar­ról, hogy elpártoljanak a forradalom szellemétől. Ezer közöl lássunk csak egy tanulságos példát, Thiers je­lentését a középoktatásról, melyet ő 1844-ben az azon célból kiküldött bizottság nevében a képviselőkamará­hoz intézett volt. A közvélemény akkorában azt követelte, hogy az oktatás szabadsága a családapák részére döntessék el ; a jogipárt és a fölötte uralkodó forradalmi eszme ellen­álltak ezen igazságos követelésnek. ') Contrat social II. I2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom