Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
57 nyiben ez általános törvénye a világnak ; — sőt a szabadság maga az emberi rend, s független minden me- taphysikától s minden természeti gondolkozástól. „Az ember szabad, mivel céljának ő a teremtő oka, ő felelős ügynöke, és mivel szolgálatába ő maga hajtja még a természet elemeit is. Mint ok, cél és a neki sajátos célnak elérése, önmagából veszi saját lényének tervét s azt önerőinek megfeszítésével kivinni törekszik. Minthogy az ember oka önmagának s ha ő ezt elismeri : természetét ezáltal bizonyos méltósággal s fönséggel övedzi körül, melyek neki kizárólagos sajátságai. Az erkölcsi szabadság képezi a személy sért- hetlenségét, ez adja neki az egyedi jogot, melyről a természet mit sem tud. A szabadság, ha azt mint eszközt vesszük, csak oly föltétel alatt méltó tiszteletre, ha célját eléri ; a szabadság, ha azt mint okot tekintjük már magában tiszteletre méltó.“1) Az emberi szabadság ezekután nem más, mint egy önmagától függő természeti erő ; bármit is tegyen, minden jótól, mit végrehajthatna, tökéletesen független ; már magában szent és sérhetetlen. Ily tisztelettel hódol a liberalismus a szabadságnak. Azon tömjént, melyet a forradalom által fölszabadított ember az önkészítette bálványok lábainál eléget, csak saját „én“-je előtt gyújtja meg, önimádás és határtalan önistenítés által. Az öntökély és csalhatatlanság ezen gőgje, a szabadelvüség mámora. A szabadelvüség fokozatokkal bir, melyek szorosan a gondolkozástan fejlődéséhez és a szenvedélyek működéséhez alkalmazkodnak. A mi pedig a szabadelvüség lényegét teszi, az azon tévelygés, melyszerint a szabadságnak egy esztelen, vakmerő feltevésekből alkotott álomképét, szabadság gyanánt tüntetik föl. Akár következetlen a szabadelvüség hamis ítéleteiben, *) *) Coignet, La morale indépendante p. 49, 62.
