Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak

egyháznak karját az ideiglenesekben , egy hatalmat látunk keletkezni. De a német nemzet római császársága nemsokára méltatlanná vált magas hivatására. Az egyház védelmére kapott fegyvereket vajmi sokszor ellene fordítá.

Az egyház azonban mindennek dacára nem volt fegyvertelen ; a pápa, határozatainak végrehajtására a fejedelmek közt a legméltóbbat, azaz a hit s az igazságos jog iránt leghivebbet választotta. A Gondviselés — valahányszor szükség volt reá — mindig tudta számára az igazságosság e harcosainak segélyét biztosítani. Minden döntő válságban találkoztak népek s fejedelmek, kik önkényt vagy a körülmények súlya által kényszerítve szolgái lettek Isten nagy terveinek, melyeket a világban egyháza által törekedett megvalósítani.

A népek, szabadságukat illetőleg, ezen alkotmány mellett jól érezték magokat. Ez alkotmány szerint a fölöttök uralkodó hatalom, kivéve a hivatásának teljes függetlenítésére föltétlenül szükségest, semmiféle világi hatalommal nem birt. Váljon mi történt volna akkor, ha e hatalom nagyszámú katonasággal rendelkezik, s mindazzal el van látva, mi e világ dolgaiban az anyagi túlsúlyt vivja ki? Váljon találhattak volna-e a népek ezen oly erősen fölfegyverzett biróban azon szeretetreméltó s atyai tekintély jellegére, mely a pápaság nagy erejét képezi, s mely a középkorban minden nemzet szeretetét, bizalmát s teljes engedelmességét megnyerte magának ? Csak egy semleges, azaz teljesen részrehaj- latlan s önzéstelen hatalom létezik, mely az államok közt a békebiró szerepét gyakorolhatja. A pápák e hatalom minden előnyeivel rendelkeznek. Hivatásuk természeténél fogva a világot leginkább foglalkoztató s szenvedélyeit legjobban fölizgatni képes földi érdek fölé helyezve, a kis fejedelmi birtokban, mely függet