Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
590 távolítsa s ugyanazt szelídítse* A számtalan bajok közepette, melyek folytán az ellenségeskedés egyesek s egész népek között mindent elpusztított, először és egyedül az egyház alapított tartós békét a „Treuga Dei“ által, és csaknem ugyanazon időben alapította a lovagrendek csodálatra méltó intézményeit, A lovagrend eredetileg oly intézmény, melyet nem a hercegek is bárók, hanem az egyházi hatalom létesített. Azoknak, kiknek az egyház abba belépést engedett, elméjökbe véste, hogy „békés harcfiak“ legyenek : valóban mélyértelmú szó, mely a háború valódi célját és a szigor mértékét, melyet viselésében szem előtt kell tartani, legjobban kifejezi. Minthogy az egyház a háborút egészen ki nem irthatta, azt legalább, a mennyire lehetett azáltal szelídítette, hogy azokban, kik azt vezették, bizonyos mély tiszteletet gerjesztett föl amaz igazságosság iránt, melyet a szeretet nyújt. A Treuga Dei a pápák sürgetése és vezetése alatt az egyetememes és tartományi zsinatok müve volt. Az egyházi tekintély tárgyalásaiban, melyek aTreugeDei-t megalapítják, már föltalálhatjuk azon elveket, melyek korszakról-korszakra kifejlődnek és záradékul a népjog teljes átalakulására vezetnek. A XI-dik századtól kezdve azon canoni szabályokban, melyek a Treuga Dei-re vonatkoznak, amaz eszmék állandosítatt- nak, melyeknek elismeréséből a hadi jogban a legnagyobb enyhítések önkényt következnek, azon eszmék hogy t. i. az ellenségeskedések körén kívül hagyjuk mindazon személyeket és javakat, melyek az állam által nem vonatnak be közvetlenül a hadimunkálatba. ') *) Sémiclion (La Paix et la Trêve de Die ii p. 59.) a tulugesi tartomány-zsinat (1041) canon-jait idézi, mely először állítá föl a béke és fegyverszünet szabályait. Azután hozzáteszi : „E törvény érteményét jól kell. érteni. Ez már a Xi-dik században mindenkinek a hadakozásban bizonyos módtartást szabott kötelességül, melyet a XIX-dik század népjoga még nem vihetett keresztül valamennyi civilizált nemzetnél. Ha