Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
5«5 Abból, hogy a háború rendkívüli állapot, még egy más, igen fontos következtetést lehet vonni, melyről azonban igen gyakran megszoktak feledkezni, t. i. azt, hogy szabályszerint nem lehet rögtön előleges tudósítás nélkül békés állapotból ellenségeskedésre átmenni. A háborút szabályszerűen meg kell üzenni. Oktalan állat módjára az ellenre rohanni, ha valami igazságtalanság visszatorlásáról van szó, anélkül, hogy előbb értesítenék, miszerint szándékunk van saját jogunkat a hatalom utján érvényesíteni: vad állatok eljárása és nem müveit emberé, ki az igazságosság minden törvényének megfigyelésére van utalva. Különbséget akartak tenni a természeti állapot és szabályszerűen szervezeti társadalmak állapota között. De ezen hivatkozás a természeti állapotra ép oly kevéssé engedhető meg a népjogban, mint a magán jogban. A népek ügy mint az; egyedek arra vannak teremtve, hogy társaságban éljenek. Semmi esetre sincs tehát alapunk a természeti állapot képzelt törvényeire való vonatkozással mondanunk, hogy a szigorú jog nein követeli az ellenségeskedésnek előre való tudósítását, és hogy azt csakis a nemzetközi méltányosság szempontjából lehet követelni.x) A népek társadalmi joga e tudósítást kötelezővé teszi. tára szolgáló nélltülözhetlen kellékeket elismer. Világos, hogy ily esetben a logikának a népek tényleges józan gondolkozásmódját kell figyelembe vennie, ha ez a semlegesség absolut jogára vonatkozó bizonyos korlátozás hosszas és egyetemes megengedésében nyilvánult. De a mily világos, hogy ilynemii kivételek csak nagy óvatossággal és érett megfontolással engedhetők meg, ép oly bizonyos, hogy az egyedüli eszköz azon számtalan visszaélés megszüntetésére, mely a semlegességet vallott nemzeteket oly hosszú időn át sulotta, abban áll, hogy a jog, mely őket védi, ismét elvei szigorúság ra vitessék vissza. Ezek pedig azon elvek, melyek a népek közvéleménye fölött határoznak ; és manap e véleménynek kell a rósz törvények s rósz szokások javítását eszközölni. ’) Grotius (i. h. 1. III. ch. IV. §. 6.) hozzá teszi, hogy legtöbb esetben, ott, hol nem alárendelt vagy bitorlás által gyakorolt jogról, hanem eredeti jogról van szó, a hadnak megiizenése nem szükséges, de hozzá teszi, hogy ily tudósítás mindenkor dicsérendő és méltányos.
