Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
A szabadságról. i. Mi a szabadság és mi nem. Váljon abban állana a szabadság, hogy jogosan és büntetlenül lehessen mindent elkövetni, mit a demagógia azon nehány óra alatt megenged, melyekben az alsóbbak erőszaka s a felsők gyávasága folytán a hatalmat magához ragadja ? Ily vad mámort nem fog senki szabadságnak tekinteni ; még azok sem merészelik, kik az embert, Isten souverain jogának elvetésével teljesen függetlennek nyilvánítván, észbeli tekintélyére utalják. „Azon theoretikusok“, — úgymond Jules Simon — kik azáltal szolgálatot vélnek tenni a szabadságnak, hogy absolut, korlátlan szabadságot követelnek, önmagok ellen törnek s megrontják a szabadság eszméjét ; mert kivétel nélkül, mindent szabadon cselekedhetni, nem más, mint a szabadság negatiója, a társadalom s emberiség tagadása.“1) Az emberi természetben nincs semmi általánosság s bizonytalanság, nincs semmi az absolut önkényre bizva ; mindennek határozott, gyakorlati s világosan kitűzött célja van. Ezen igazság első sorban a szabadságról áll ; mert ez azon erő, mely minden törekvést a mi célunk felé terel és irányoz. Miben áll tehát lényegileg azon erő, melyből IV. l) La liberté, t. I. p. ,211 (2. kiad.) ■