Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
559 a közvélemény uralkodói, és a közjóiét érdekében mindenütt engedelmességre kell találniok. így tehát bármiféle annexio igazolva van, és az annectáltak számára nem maradt más hátra, mint meghódítóik iránt mély hálájokat kifejezni. Ez az uj jog következményeivel együtt; látható mint képződik a szabad gondolkozásból önmagától a szabadjog. Bizonyos álmélkodást véltek előidézni akkoron, midőn ezen uj jog alaptételei pl. hogy a hatalom a jognál előbb való, először nyíltan minden hímezés-há- mozás nélkül mint jelesül „politikaiak“ közzététettek. Méltán föltünőbbnek lehetett volna tartani, hogy államok, melyekben a szabadságjog tanai a köteles tanokat képezik, politikájúkban még egynémelyeket azon aggályokból megtarthattak, melyek a régi Isten tekintélyére és az embereknek az ő souverain igazságossága alá rendeltetésére alapított jogot magokra a legmerészebb elmékre is rá róhatta. Szerencsére ezen alapforgató tanok a világot még nem hódították meg, valamint azoknak fegyverei sem igázták le azt, kik azon elvek követőinek vallják magokat. Van még egynél több ország, a hol a régi keresztény jog elvei még tiszteletben állanak. Habár ezen országok ez elvek iránt mindig nem is viseltetnek föltét- len engedelmességgel, valódi tekintélyük még sem ismertetik félre. Magában Franciaországban, hol a forradalom a német bölcsészet szövetségében, melyen az ottani modern demokratismus alapul, oly sok pusztítást okozott a társadalomnak, bölcsészetükkel és tudományukkal kérkedő rétegeiben azok, kik ott a jognak hivatott tanítói, a lényeges igazságokhoz általán véve hívek maradtak. „Az isteni vagy természeti törvény,“ mondja egyike ezen francia jogtanároknak, „egyedüli alapja és
