Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

464

esetekre esküdtszékekkel, melyeket a szárazföld legtöbb nemzete vagy elvesztett, vagy csak részben tartott meg, és a melyeket Angolország jogtudósai méltán vesznek föl az angol magán- és közjog alapjául.

Már Montesquieu mondá : „Akár a király, akár a gróf, százados, az urak vagy egyháziak kezében volt is a törvénykezési hatalom, azok soha sem ítéltek magok ; és e szokás, mely eredetét Germánia őserdeiből veszi, még akkor is fönmaradt, midőn a hübéruraság uj alakot öltött magára.“1)

„A sáli törvény és számos egyéb oklevél, úgymond Pardessus, azt tanúsítják, hogy az igazságot minden kerületben szabad emberek egyesülete szolgáltatta ki. Minden oklevél kivétel nélkül azt tanúsítja, hogy a „grofió“-nak vagy „comes“-nek legkisebb része sem volt az itélethozásban. Az ő működési köre csak arra terjedt ki, hogy elnököljön azon polgárok között, kik „Rachinbourg“ név alatt voltak ismeretesek, és kiknek kötelességök volt a feleket kihallgatni s az ügyek fölött Ítélni.“2)

A merovingi korszak alatt e szabály általános volt : ép úgy alkalmaztatott a földesúri hatóságokra, melyek az uradalom és birtokhoz voltak kapcsolva ; mint az országos törvényhatóságokra, melyek a királyok fönható- sága alatt állottak ; mert ez utóbbiak az előbbiektől kölcsönözték lényeges szabályaikat. Azon urak, kik bizonyos kiváltság folytán szolgáltattak igazságot, csak saját uro- dalmok embereivel egyetemben hoztak ítéletet, ép úgy, mint a comes vagy grafio.3) Klimráth a következő szavakban foglalja össze az ügyek állását a merovingi korszak alatt : „A fejedelem hatásköre csak arra terjedt ki, hogy a gyűlésben elnökölt és annak határozatait végrehajtotta. Az Ítéletet a község szabad emberei

h Esprit des lois, XXX. k. XVIII. fej.

2) Commentaire sur la loi salique 5ÎI—574- !•

8) Pardessus: Essai sur l’organisation judiciaire, 312. 1.