Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
459 alkotmányozó hatalmat, a forradalmi szenvedélyek éltek is a rombolás ezen jogával. Lépésről lépésre ezen felsőbb hatalom eszméje odavezet, hogy a nemzet bizonyos magában rejlő és maradó souverainitással ruház- tatik föl, mely annál borzasztóbb, mert sem nem határozott, sem tisztán föl nem ismerhető. E kósza és láthatatlan erővel szemben a törvényes erők haboznak és elgyengülnek. Minden a nép szeszélyeire és a forradalmi tömegek állatias önkényére lesz hagyva. Angliában a közvélemény hatalmas befolyást gyakorol a kormányra ; de ez nem oly közvélemény, minőt mi ismerünk a 89. szellemétől áthatott társadalmunkban : ez nem oly könnyelmű különc vélemény, melyet minden szél megindít, és csak abban állandó, hogy mindenben azt állítja, hogy neki igaza van, és magát a többség jogánál fogva mindenüvé és mindenkire ráerőszakolja. Az alattvalók részvéte a kormányban a közvélemény ilynemű befolyása mellett nem volna egyéb, mint lehetetlenné tenni minden kormányt. Angliában a közvélemény törvényes hatalom, meg vannak saját törvényes orgánumai, de ezt kormányozzák a hatalmas intézmények, melyek a koronát környezik. Angliának hatalmas aristokratiája van ; ezen aristokratia nemcsak hogy erős testületet képez az államban, hanem az angol jellemből kifolyólag mérhetlen befolyása is van a nép intézkedéseire. Egy korunkbeli angol publicista következő sorokkal jellemzi a közvélemény befolyását honának politikai ügyeire: „A közvélemény valóban hatalmas emeltyűje Anglia politikájának, hanem ezen közvélemény igen komoly mérséklő és szabályozó erők befolyása alatt működik. Mi nem csak a királyi absolutis- mustól vagyunk szabadok, hanem a demokratikustól is. A többség akarata az őt megillető hatalommal van fölruházva; de ezen hatalom csak törvényszerűen és a törvény előtt meghajolva nyilvánul, még ha a törvény
