Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
440 politikai jognál fogva parancsol népének. Az nem változtathatja meg törvényeit alattvalói beleegyezése nélkül, nem róhat rájuk akaratuk ellenére rendkivüli terheket. A nép, mely saját beleegyezésével hozott törvények alatt él, békében élvezi vagyonát, a nélkül, hogy félnie kellene, hogy azt fejedelme vagy bárki más tőle elragadhatná. A nép dicsekedhetik, hogy oly fejedelem alatt él, a ki királyi jognál fogja uralkodik, oda értve, hogy uralma nem fajul zsarnoksággá. Ily fejedelemről mondja Aristoleteles „Politikájának“ 3. könyvében : hogy egy városra előnyösebb ha valamely jó ember, mint ha jó törvények által kormányoztatik. De, mivel nem történik az mindig, hogy aki kormányoz ily ki- vánt tulajdonnal birjon, szt. Tamás a cyprusi fejedelem számára irt és a fejedelmek kormányzásáról szóló könyvében azt mondja: hogy igyekezni kell a királyságot oly módon szervezni, miszerint a királynak ne álljon szabadságában népét zsarnokilag kormányozni. Ez pedig nem történhetik meg máskép, mint azon föltevés mellett, hogy a királyi hatalom politikai törvényen alapuljon.“1) Látjuk, hogy akkor, midőn a közéletet keresztény szellem hatotta át, a szabadság biztosítékát a társadalomnak a kormányban való részvéte képezte. De mily szervezet egyezik meg ezen intézménynyel? Jelenben két ellentétes módja vehető föl a nemzeti képviseletnek, mely a társadalmi jog két gyökeresen különböző fogalmának felel meg: egyik szempont szerint számba vétetnek mindazon elemek, melyekből a társadalmi élet alakul, és minden nagy nemzeti érdeknek képviseleti jog engedtetik, annak fontossága vagy méltósága szerint. Másik szempont szerint, csak a tömeg egyedüli hatalma vétetik figyelembe, nem látnak a társadalomban mást, mint egy általános és elvont érdeket, a több1) De laudibus legum Angliáé, cap. IX.
