Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
429 Az újkorban, egész napjainkig a császárok nem szokták magokat imádtatni ; — de e helyett néha a 89-ki elvek alapján magasabb hivatást tulajdonítván magoknak, az emberiség megváltóiként kezdenek szerepelni.1) Napjainkban az igazi császár az állam. — A modern állam, a jelenlevő Isten, jelen lévén mindenütt mindenre kiterjedő törvényei és rendőrei által. — A köz- igazgatás változni fog, de külalakjában megmarad mint alap, a kérlelhetlen absolutismus alapjául. Az állam okkal-móddal azt kivánja, hogy imádják. Semmi sem kerüli ki ezen félelmes istenség éber szemeit és ügyes kezeit. Ellene a jog nem nyújt menedéket, mert a népszavazás szemfényvesztése elhiteti az elnyomottokkal, hogy az ő parancsai nem egyebek, mint saját kivánságuk. A mai demokratia épúgy, mint a hajdani, azokból kik az állam nevében beszélnek, kész magának bálványt alkotni. — Igaz, hogy a nép az ily bálványt könnyen összetöri, de csak azért, hogy azonnal újat teremtsen magának, melyet ép oly lelkesedéssel dicsőit és a mely előtt nem kisebb tanulékonysággal hajlong. A nemzetek, melyek megtagadják az engedelmességet Isten iránt és nem hisznek másban, mint magukban, nem tesznek egyebet, mint urat cserélnek. Hogy a járomtól szabaduljanak, szükséges volna miszerint a tévedésektől szabadítsák meg magokat, mert ezek nevében tették magokra a jármot. *) *) III. Napoleon császár által irt „Julius Caesar történetének“ előszavában olvashatjuk : „Célom kimutatni, hogy midőn a gondviselés oly embereket támaszt mint Caesar, Nagy Károly, Napoleon, ez azért történik, hogy megmutassák a népeknek az ösvényt, melyen haladniok kell, lángelméjükkel uj korszakot nyissanak és nehány év alatt több század munkáját teljesítsék. Boldogok a népek, melyek megértik és követik őket ; szerencsétlenek, a kik félreismerik és küzdenek ellenök. Úgy tesznek mint a zsidók, megfeszítik megváltójukat ; vakok ők és bűnösök : vakok, mert nem látják be, hogy képtelenek megakasztani erőlködésökkel a jó ügy végleges diadalát ; mert csak késleltetik a haladást, akadályozván a nagy eszmék helyes és gyümölcsöző alkalmazását.“
