Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
4i6 tott. A jog utolsó létoka mindig az állam : — mondja Mommsen. — „A szabadság csak a tágabb értelemben vett polgári jog kifejezése. A forradalmak reformtörekvései ama különös sajátsággal bírtak, hogy soha sem törtek az állam legfőbb joga ellen, sem ezt a neki megfelelő közegektől meg nem fosztották. Nem tartottak arra igényt, hogy az egyének úgynevezett természeti jogait törvényesítsék az állammal szemben. A támadás csak a képviseleti formára irányult. A haladó párt jelszava a Tarquinusoktól egész a Grachu- sokig nem annyira az állam hatalmának korlátozása volt, mint inkább a hivatalnokok tekintélyének megszorítása.“1) Bekövetkezik ezalatt a pillanat, midőn a birodalom kiterjedése, a Róma fegyvereivel még meg nem hódított népek fenyegetődzései, továbbá az államban támadt pártviszályok a nyilvános hatalomnak legnagyobb köz- pontosítását tevék szükségessé. A császárság most mintegy magától keletkezik, a mint t. i. az egész államjog mely eddig a különféle hivatalok közt volt fölosztva, egy kézben egyesült. Azon időben, midőn a császárság Rómában megjelent, Róma legnemesebb szellemeit a stoicismus tartotta fogva. A római ugyanis már ösztönszerüleg és természeténél fogva gyakorolja a stoikus erényt. Ezen erény, melynek központja az emberi természetben fekszik, mely csak önmagában keresi az erőt és mely önmagában leli föl a jutalmat, a rómaiak polgári erényeivel a legtökéletesebb összhangban állott. A római az államban találja mindenét ; ő Róma által és Rómáért él. Az államtól kapja ő cselekedeteinek szabályait, az képezi törekvéseinek végcélját. Minthogy hozzá van szokva e hatalomnak mindig engedelmeskedni, mi sem lesz könnyebb számára, mint saját akaratát az imperator kezébe leJ) Histoire romain I. k. Ill—216. 1.; II. k. I. 1. az Alexander-íéle torditás szerint.
