Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
412 egyének természetes szabadsága, akkor minden jog és minden erő a népnél van. Ezen esetben az erő fogja képezni a jogot, mert ezen föltétel mellett nem határozhatjuk meg, mit kiván mindnyájoknak szabadsága, hacsak az egyéni akaratokat egyenkint számba nem veszszük. Ennélfogva a szám határoz a jog fölött ; de a szám képezi az erőt. A népnek, mely a számot képezi, mind az szabad, amit csak kiván. Ilyenformán azon ember, kinek kezeibe a nép hatalmát letette, mivel vele elhiteté, hogy eszméit, érzem ényeit magában hordozza és érdekeinek született védője, — ez ember a császár. A császár a közakarat. A mint a jogokat és erőket a maga személyében egyesíti, ép úgy hatalmában áll mindenkinek és minden fölött parancsolni. O törvényes ura és despotája az államnak. A császár despotismusa ama forrásból, melyből ered, egy különös jelleget nyer. Az autokratia ■ hatalmát nem a néptől származtatja, ez az Istentől kapott jog nevében tolja magát a népre. A császárok hatalmokat alulról birják ; azaz az összeségtől. A népek autokratiája teszi őket souverainekké. Ok az összes tömeg fölött uralkodnak ép úgy, mint minden egyes önmaga fölött. A császárban mindenki saját énjét ismeri föl ; ha engedelmeskedik, csak saját akaratát látszik végrehajtani. Innen származik a császárság ama kimondhatatlan hatalma, de egyszersmind csodálatos bizonytalansága is, mely egyszerre eltűnik, mihelyt a nép kegye, mely őket fölemelte, másfelé fordul. A pogányság uralma alatt a világon csak az embert és az emberi észt ismerték ; az ember önalkotta isteneiben csak önmagát imádta. A jövő életről neki csak homályos fogalma volt ; annak Ígéretei és intései csak nagyon kevéssé folytak be életére. A pogány bölcsészek szerint az embernek nyilvános és magán életében csak egy célja volt : saját lényének tökéletes
