Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
tenetes nevelés fölött, mely a fejedelem szelleme és szive meggyilkolására volt irányozva. Panaszkodnunk kell a hízelgés ama mérge fölött, mely őt a kereszténység- közepette isteníti, valamint a ministerek ama kegyetlen politikája fölött, mely őt körülhálózá és kik saját hatalmok nagyságának és vagyonuk érdekében őt hatalmának nagyságának és dicsőségének fényével olyannyira elkábíták, hogy benne, ha nem is rontották le és fojtották el teljesen azon jóságot, igazságosságot és az igazság iránti szeretetet melyet Istentől kapott, de ezt bizonyára legalább eltom- píták és ez erények gyakorlatát megakadályozák. Ezen piszkos és dögleletes forrásokból oly gőget meríte, hogy azon esetben, ha az ördögtől, melynek irtozatát Isten legnagyobb zavarai közepette is meghagyá benne, nem félt volna, önmagát imádtatta volna, és hogy valóban lettek volna, kik ezt megteendették.“ *) Bár XIV. Lajos többször ellenkezésbe jött az egyházzal és bár e nyílt zendülés szelleme ő benne maga a pápa gyalázásábán nyilatkozott, vallásos szelleme következtében mindazonáltal katholikus maradt. Hatalmának kiterjesztéséről bármily képzelmeket alkotott is magának , de hogy van e világon még egy más hatalom is mely Isten nevében szól, ez elvet, melyet már gyermekségében elsajátíta, sohasem feledé, még mindenhatósága közepette sem. E hatalom szava, mely az isteni jogok és a keresztény lelkiismeretek szabadsága mellett küzd, minden akadály dacára keresztül hatolt e nagy király szivén és szellemén. Ha XIV. Lajos protestáns, absolutismusa az akkori körülményeknél fogva midőn ezt gyakorlá, a legrémü- letesebb despotismussá fajult volna. Maga a hírneves protestáns publicista Gneist is említi, hogy a Tudorok alatt fölmerült egyháziak és — 409 — ') U. o. CDVX. fej.
