Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

Az emberi társadalmak rendeltetése.

Az emberi élet valódi és legmagasztosabb célja e föld határain kivül keresendő. Azért hasztalan kisérlet, a földi társadalom és város célját a természetfölötti világ, Isten városának szemlélete nélkül teljesen és tökéletesen fölfogni akarni.

Itt mindenekelőtt a tagadhatlan tények egész sorára kell utalnunk s oly világos princípiumokat fölsorolni, melyeket napjainkban szokás szerint valódi értelmükből kiforgatnak s értelmetlenül megtámadnak.

Az ember nem találja föl önmagában üdvösségét, azt teliát magán kivül — Istenben kell keresnie. Egyedül Isten bírja létét önmagától s találja föl önmagában célját és teljes boldogságát, mely ama rendeltetésnek órökkétartó betöltése. Az embernek minden boldogsága és tökélye, melyek törekvésének célpontját képezik, az önmagáról való lemondáson s Istenben való teljes megnyugváson s azon szereteten alapszik, mely korlátot és határokat nem ismer. „Az erény — mondja sz. Ágoston — csak akkor valódi és igaz, mid'őn az ember mindama javakat, melyekkel célszerűen él, mindazon cselekedeteket, melyeket a jó vagy rosznak használatában tesz, mind önmagát azon célhoz irányozza, hol olyan és oly nagy békénk leend, melynél jobb és tartósabb nem lehetséges.

Bizonyos megmagyarázhatlan ösztön űzi az embert, hogy boldogságát törekvéseinek célját, rendeltetésének

II.