Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
5 kedve szerint mentse fel magát oly kötelezettség alól, melyet csak imént vállalt el ; ily compromissumokról a logikának nincsen tudomása. A szabadság örökké szabad, a souverainitás mindenkor souverain marad. Ha a természet az embert önmagának korlátlan urává tette, akkor minden Ígéret magában véve is semmis, s az ember főn fogja magának tartani a jogot : mindazt cselekedni, ami neki tetszik. Mert, a teljesen korlátlan szabadság e szerint az emberi lényegnek egyik tulajdonságát képezi, s igy e szabadságról lemondani egyértelmű lenne az erkölcsi öngyilkossággal, minthogy az ember e szabadságról való lemondás által, saját lényéről mondana le. Ha ez az egyénről áll, a társadalomra nézve is érvényes. A társadalom ugyanis csak a benne élő egyed jogaival bírhat, ámbár valamennyi egyén összes jogaival rendelkezik. Aki tehát az egyes embert bármily néven nevezendő hatalom alá kényszeríteni, avagy valamely társadalmi s politikai szervezethez akarná csak egypillana- tig is lekötni, azon épen nem kétértelmű választ lenne kénytelen meghallgatni, melyet a modern demokratia legnagyobb szájhőse adott barátainak, kik mérsékletet ajállottak neki : „Rousseaura szoktak hivatkozni azon nézetet illetőleg, hogy a nép az egyszer valakire átruházott hatalmat jogosan többé vissza nem veheti. Jól van ; de Rousseau e tekintetben igazságtalanúl vélekedett. Az ő elméletei a mai demokraták előtt már mit- sem érnek. Az általános szavazatjog más ma, s holnap ismét más, s azéft senki nem mondhat le róla. Az átalános szavazatjog egy nép közös akaratának kifejezése. Minden pillanatban elenyészik egy akarat, s egy más, tőle különböző vagy épen ellenkező által pótoltatik. Miként gondolnak e szavazás által tartós jellegű intézkedéseket létrehozhatni ? Az általános
