Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
A szerző előszava
XXV nak élnie kell, — készen, bármely téves nézetet, mely munkámba akaratomon kivül becsúszhatott — visszavonni. Egyébiránt bevallom, meg nem foghatom, mit jelentsen ma, a legborzasztóbb s nagy horderejű válság közepette, melyet a jó s rósz közti harc előidézett — azon kisérlet, melynek célja az igazságot megrövidíteni vagy legalább elhomályosítani. Úgy szokás-e csatákat megnyerni, hogy a zászlót cserbe hagyjuk s a fegyvereket elrejtjük? A világnak, ha magát a forradalom megkettőztetett támadásai ellen sikeresen megvédeni akarja, az igazság teljes, meg nem csonkított hatalmára van szüksége. Egyedül a szilárd, az igazság nagyságától áthatott tanok azok, melyek az emberbe elhatározást és bátorságot öntenek. Ha nemünk oly annyira képtelen az erkölcsi fölemelkedésre , ha nem egy akarat gyáván meghajol a jogtalanság előtt s igája előtt becstelenül meghajtja fejét — nemde onnét van, mert meggyőződésűk, és az, mi a meggyőződésre vezet, tarthatlan és ingataggá lön? Az egyház s a társadalom ellenségeinek táborában ma minden tévely jogosult és védelemre talál. Mi mindnyájan, kik az egyház szolgái vagyunk s a társadalom jólétének előmozdításán fáradozni akarunk, mi az igazságnak is megadjuk — és meg is kell adnunk — teljes jogosultságát. Az utat hozzá megmutatja nekünk a forradalmi iskola. A radikális tagadás ellen szolgáljon az igazság, a leplezetlen igazság. Ha a tévely kedvéért mindent meg szabad mondani, úgy az igazság védelmére mindent megmondani: szoros kötelesség. Csak a teljes igazság arathat győzelmet a tévely fölött, s szabadíthat meg gyalázatos igája alól.
