Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

292

Jó része a nagy gyárosoknak, mint pl. a Borsig- féle gyár Berlinben, több elszászi és franciaországi kereskedelmi telep is, ilynemű szerződést kötött munkásaival s pedig vagy a jutalmazás, vagy osztalék alakjában. Az előny, mely ebből a munkásokra háramlik egyáltalán nem nagy, mert az osztaléki részlet a tulaj don- képeni munkabérhez arányítva, a legjobb akarat mellett is csak kevésre rúgott, úgy hogy 8, io, 15, legfölebb 18°/„ valának a részvevőség eredményei.

E rendszer az egyes ipar-ágaknál már régóta fön- áll. A magas északon a cethalászok halászatuk jövedelmét megosztják a hajótulajdonos, a kapitány és a hajó alsóbb személyzete közt, már évszázadok óta meghatározott részletek szerént. A modern iparban ezen rendszer, mint előbb említve volt, kétfélekép jött alkalmazásba, vagy a munkaadó jó akaratának alapján, mint önkény- tes jutalom (gratificatio) ; vagy előre meghatározott szabályok szerént. Ilynemű kisér letek majd minden nagy ipartartományban évek óta léteznek egyes gyáraknál. Az erkölcsi előnyök fölülmúlják az anyagiakat. Lelkesíti a munkást azon tudat, hogy szerencsés körülmények közt nagyobb szorgalom mellett többet is szerezhet a közönséges, szükmarkúlag kimért bérnél. Továbbá úgy látszik, hogy ezen eljárás által legalább némileg be lesz töltve a munkaadó és munkás közti tág hézag, ki lévén megközelítőleg egyenlítve a nyereségre való remény. A munkában és a számvitelben engedett részvét is fokozza a munkásoknak érdeklődését a jövedelem iránt.

Tekintetbe veendők azonban a nehézségek is. Mert

1) ha a munkásoknak a nyereségre valódi joga elismertetnék, úgy szükségkép nemcsak a nyeremény, hanem a veszteségnek is megfelelő részletét kellene viselniük az együtt érdekletteknek ; ha üzletváltság a gyár jövedelmét csökkenti, vagy azt a tönkrejutáshoz közel viszi, vájjon akkor a munkásoknak, kik előbb a nyere-