Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)

III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek

tődé, posztó- nemez- és selyemszövö intézet stb. is megvoltak.

Az 1869-ki tudósítás adatai szerént az iparnak központja, jelenleg Dettingen, körülbelül 200.000 frtnyi értéktőkével, s 18°/0 kamattal bir. Azon intézetben, melyben maga Verner pártfogoltjaival él és működik, a közös életnek egy neme van behozva. A házasok mindegyikének külön megvan saját kis önálló lakásuk ; árvagyermekek és magánosok, t. i. nőtlenek, vagy hajado- nok pedig illő módon vannak elhelyezve, és elöljárók vezetése alatt állanak. A közös dél- és estebédnél a családfő és egyszersmind munkaadó úr elnököl, úgy hogy ez intézetekben (természetesen eltekintve a coe- libatustól) a protestáns-keresztény szerzetes-társulatok egy nemét szemlélhetjük, fölszerelve a jelen ipar követelményeinek megfelelőleg minden lehető műszerekkel gőz- és vizi gépekkel.

A munkások termelő-egyesületei mindenesetre becsületes közérzületet (közszellemet) kívánnak, mely legközelebbi céljául az egésznek közös érdekét tűzi ki. Azért a munkás-egyesületek, ha körükben az erkölcsösség és keresztény gondolkodásmód nem ápoltatik, sokáig fenn nem állhatnak ; és ott, hol a társulatok szervezésénél ezen alap félrelöketett — pedig a legtöbb esetben ez történt — csakhamar szomorúan tapasztalták az egyesek, hogy lelkiismeretesség és isteni félelem nélkül az ipari, úgy mint a társadalmi közügy hanyatlásnak indúl.

II. A részvevő rendszer.

A második módszer, mely által a munkások puszta napidíj helyett munkájúk valódi becse s értékében részesülnek a részvevő üzlet által eszközöltetik. Ennek lényege abban áll, hogy önkénytes, vagy igazságosan megállapított egyezmény folytán a munkaadó munkása, napi,- vagy darabáron kivül még az üzlet összes tiszta