Reischl K. Vilmos: Munkáskérdés és socialismus - 39. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1876)
III. Rész. Gyakorlati óv- és gyógyszerek
» hoz, telepednek le a szegényebb sorsú emberek és munkások, megalapítva és benépesítve a külvárosokat. Itt, még pedig az újabb időig a nagyobb városok környékén is, nem egy szegény család élhetett saját szerény hajlékában, vagy kettő s három is együttesen, a külvárosokban ős-idők óta divatozó „tanyarendszer“ alapján. Az ilyen hajlék valamint akkor, úgy most is, természetesen többnyire csak földszintes, legfölebb megtoldva néhány szobácskával az emeleten ; de környezve kis házi kerttől, csekély szabad udvarával habár szűk, mégis világos és szellős szobákat mutathat fel, kivált ha e házacskák, mint az annak előtte átalán szokásban volt, egymástól távolabb állottak. De most már régóta a nagyvárosi lakók tetemes része is a külvárosokba költözik át. A közép osztály ugyanis a fényűző lakot igénylő gazdagabb osztályok szaporodása, s ennek következtében az elviselhetlenűl magas házbér miatt a nagy város központjából kiszorulva, külvárosokba húzódik s azon helyeket foglalja el, melyekben azelőtt a szegény emberek megelégedetten és senkitől sem irigyelve laktak. Az eddigi külváros külseje nemsokára megváltozik. Maga is várossá lesz s nem ritkán jelentékeny és kacér vetélytársává öreg és öregbedő (Metropol) anyjának. Messze köröskörül eltűnnek a kis birtokok, a kertész, ruhamosó és kőműves szerény tűzhelyei és a bérmunkás jelentéktelen, de aránylag mégis kényelmes kunyhója. A házikertek és udvarok helyet engednek az út- cák számos és fényes sorainak és a kiváltságos osztály ezen vivmányai láttára ismét azt kérdezzük : hol laknak tehát az alacsony sorsú és szegény emberek ? Ezeket most csaknem kizárólag a nagy város szűk és piszkos utcáiban már régtől fogva megtelepült proletár nép között kell keresnünk, ó és újabb útcáink hátsó házaiban, a nagyobb lakások padlás- és pinceüregeiben és azoknak a világosság- és levegőtől egéMuukáskérdés és socialismus. •- 18 — 273 —
