Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVIII. A vatikáni zsinat
460 a püspökök szakadár és eretnek papjaikat kiközösítéssel sújtották, mely az illetők polgári becsületét táróiról sem sértette meg, sőt egyeseknek oly nagy hírnevet szerzett, milyet különben soha sem értek volna el ? Mily alapon nevezhető állam ellen intézett tá madásnak az egyház azon eljárása, mely szerént engedetlen szolgáit megfenyíti ? 28. A dolog igen egyszerű. A püspök kiközösíti a papot s megfosztja javadalmától, mert az egyház hitcikkeit becsmérli, eretnekség- és engedetlenségben megtalálkodik. A püspök fölhíja a világi hatóságot az eretnek és letett pap ellen, ki elvtársai által támogatva megszentségtelenített állásában marad és a hatóság följogosítva érzi magát arra, hogy ez állásában őt védje, a kath. plébánost megillető jogoka tszáraára biztosítsa Helyes irányt követett a bajor legfőbb itélőszék a szeplőtlen fogantatás hitcikkének tagadása miatt kiközösített Braun Tamás lelkész panaszának elintézésében 1860. máj. 3. hol a többi közt ez áll: „a kath. pap a kath. egyházból kilépvén elveszti az állását megillető fön- tartásra való igényeit, az aztán mindegy, akár önkénytesen távozott-e, vagy az illető egyházi hatóság zárta ki büntetésből. Mert a teljes kizárás, egész tartama alatt, épúgy, mint az ön- kénytes kilépés (Alkotm. okm. II. Nell. §. 11) maga után vonja mindazon jogok elvesztését, melyek az egyházzal való egyesség- ből folynak. *) Nem tekintve azon körülményt, hogy a kath. egyház szervezetének ismert alapelveinél fogva föl van jogosítva arra, hogy a hozzá tartozéktól minden hitcikkül megalapított tétel hitszilárd (hivő) elfogadását követelheti és minden határozott s makacs ellenmondást, ha mindjárt csak egyetlen hitcikket támad is meg, a nagyobb kiközösítéssel fenyítheti, 8) e 1 é g a z, h o g y e büntetést a jelen esetben az illetékes egyházi hatóság hozta. Hogy a passaui püspöki hivatal itt jogkörén belül működött, az alk. okm. II. mell. 38. §. h és 40. §. szerént nem vonható kétségbe. A világi hatósághoz azonban nem tartozik annak megitélése, *) Erre nézve idézik Permaneder Handb. des kath. KR, II. k. 557. §. Nr. 2. Kreittmayr Anmerk. z. B. V. K. 19. §. 41. Nr. 3. a) Itt utalnak Annotat, ad. Cod. civ V. K. 20. §. 4. B. Ü. Beil. II. §. 41 coll. §. 38. a.
