Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége

XIY. A római sz.-széknek és tanainak államveszélyessége.

1. Ama fönséges teljhatalom, mely ly el a pápák a középkorban birtak, úgy látszik, legalább elvben, jelenleg is fönáll, és noha a pápák „a kor viszonyait tekintve“ e vagy amaz igényökről le is mondtak, mindazáltal a körülmények jobbra fordultával mindazon hatalmat, melylyel régente birtak, egész terjedelmében újra érvénybe léptethetik. Sok Írónál, sőt államférfiunál is élénk aggodalmak tárgya ez. Azt hiszik ugyanis, hogy a középkorban az egyház az állammal szemben túlcsigázott jogokat tulajdonított magának ; azonban nemcsak a rég elmúlt időkben voltak ilyen igényei, hanem az egyház egész szervezetéből szükségszerüleg foly, hogy ezen igényeket magának minden kitelhető módon mindenkorra követelje, különösen miután a pápai tanoknak tévmentessége ünnepélyesen szentesítve lön.

2. Nem kérdezzük : Miért e félelem, ha az uralkodó egyház pkori kath. eszméje örökre sírba szállt;1) ha az egyház hanyatlásnak indult világhatalom ; *) ha a régi felfogás világtorténel- mileg túlhaladott álláspont ; ha az államban több szellemi erő működik, mint az egyházban, és ha az állam politikai öntudata több férfias erélylyel és magasabb szellemi szabadsággal bir, mint az egyház „vallásos érzete“3)? Minthogy hittani tételekre is történik hivatkozás, egyetmást fel kell említenünk.

’) Bluntschli i. h. 84. 1.

*) Frohschammer az A. Z. főlapban. 1868. febr. 3.

*) B1 untschli 85.1.