Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio
77 és birtokot. Győzelmüknek általános zivatar, a barbárságba való visszasülyedés és pogány fegyelmetlenség lett volna következménye“. Az egyháztörténet egyik jobb ismerője 2) — mint a minővé Döllinger 38 évi tanulmány után vált — ellenben e felekezetek védőjének tolja föl magát, melyeket mások napjaink internationál- jaival helyesen hasonlíthatnának össze; rá nézve állam veszélyes jellemük nagyon nagy kérdés tárgyát képezi, talán szívesebben rá fogta volna ezt a kath. egyházra. Ő hármas ellenvetést tesz : a) Az albigensek iszonyúsága felöli tudósítások nem igazak ; b) de ha igazak volnának is, a véres üldözés megkezdése inkább máshonnan eredett volna, mint az egyházból, mely tanítja : „A konkolyt a búza mellett hagyjátok felnőni az aratás napjáig“ (Mát. 13, 30.); c) a hittörvényszéknek a már csekélyebb jelentőségű tévtanítók elleni fentartása és fokozatos súlyosbítása sem menthető. Vizsgáljuk ez állításokat közelebbről : a) Az albigensekre vonatkozólag a következő okokat hozzák föl : «) A dualismushól, a világot kormányzó két — egyik jó, másik rósz — elvnek tanából, melynek a katharok közt számos követői voltak, legközelebb csak világgyülölő, önsanyargató er- külcsiség következhetett, minő az igazhitű szerzetességnél is uralgott. l) Azonban 1) a kath. szerzetesek önsanyargatásának ez eretnekekével való rokonságát először be kellene bizonyítani ; de ez nemcsak hogy „nagy nehézséggel“ jár, hanem az alap és következmények egészbeni különbözésénél fogva épenséggel lehetetlen. 2) A gnostikus és manicheus felekezetekről ismert dolog, hogy bennök majdnem általában a két szélsőség találkozik : túlzott erkölcsszigor egyrészt és rettenetes feslettség másrészt ; csak a perfecti és electi-k köteleztettek a szigorú önsanyargató erkölcstan megtartására, nem pedig a sokkal nagyobb számú credens- ek; 2) egyes tévtanítók kicsapongásai különféle tájokról ismeretesek, “) mi az apostoltestvérekről és a szabadszellem fivérei- és 2) Huber 88. 1. kk. ') Huber 19 1. 2) N ea nder K. G. II. 642 1. kk. III. kiad. •'■) Natal. Alex. II. E. Saec. XIII. et XIV. c. HT. a. 1. §. 2. t. XV. p. 135 seq. Du Plessis d’Arg entré t. 1. P. I. p. 45. Raumer Gesch. der Hobenst. III. k. 74. 273. 1.
