Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio

55

gett. III. Honorius pápa azokat megerősítette s az átkot 1221. minden eretnekre megújította. -') Franciaországban VIII, Lajos halála után (1226 nov.) az albigensek ismét elhatalmasodtak, úgy hogy IX. Gergely Lajos fiát és utódját IX. Lajost azok leküzdésére tüzelte. 2 3) Végre Romanus pápai követ közvetítésével Párizsban 1229. ápr. 12. a francia király és VII. Raymond toulousei gróf közt (ki 1222. óta atyja előbbi birtokainak egyrészét birta) béke jött létre, melynél fogva az utóbbi kénytelen volt birtokainak nagy részéről Francia- ország javára lemondani s megigérni, hogy a többit az eretnekségtől megtisztítja. 4 5) Egyidejűleg ugyanazon rendszabályokat szentesítette az épen most nyert tartományokra nézve C u- pientes című rendeletében IX. Lajos, 3) a melyeket az eretnekség kiirtására a neki meghagyott területen foganatba vett Raymond. Az egyházak és lelkészek a francia birodalomban eddig érvényben levő jogokat élvezték, az eretnekeknek bizonyultak haladék nélkül bűnhődtek, a többiek nyomoztattak s a püspökök- vagy hivafalnokaiknak bejelentettek, az egy évig átok alatt maradottak javai pedig a kirilyi felügyelők által elkoboztattak.

22. Ugyanazon 1229. novemberében a toulousei zsinaton 4) a püspöki inquisitio régi alapján tovább fejlődött. Minden püspök (valamint minden kiváltságolt apát) tartozott minden plébánián egy papot és két-három világit megbízni, hogy az eretnekeket szorgalmasan s híven kutassák, rejtekhelyeiket fölkeressék s őket az egyházi s világi elöljáróságnál bejelentsék, mely utóbbi őket- saját részéről is nyomozni tartozott (c. 1—3.). 2) Ki saját

2) Mansi XXII. 1137. P e r t z Leg. t. II. p. 243. Walter Foutes p. 84. § 5. 6 F 1 e u r y Hist, ecclés. t. XVI. L. 78. n. 40.

3) R a y n a 1 d. a. 1227 n. 61 ; a. 1228 n. 20 seq.

4) Mansi XXIII, p. 163 seq; Raynakl. a. 1228 n. 24 seq; Hefele 870 -872 1.

5) Mansi XXIII. 186. Cf. Ordonnances des Rois de France de la troisième race. Ilefele 872 1. Daniel Hist, de France, ed. Griffet t. IV. p. 575.

') M a n s i XXIII. 191 seq. Hefele V. 872 1.

2) Egészen az 1209-iki avignoni és egyéb zsinatok szerént (fölebb 17. §. 4. sz.), melyekhez még a taraconai 1^33-ban, c. 8, toursi 1239-ben c. 1, albii 1254-ben c. 13. csatolhatok (Hefele V. 918. 960 1. VI. 411.) Ez utóbbi azon záradékkal : Köteleztetnek esküvel megigérni, hogy magokot sém kedvezmények, sem gyűlölet vagy félelem által nem vezettetik tévutra hivatalukban.

*