Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio

41 vetkeztetni, hogy nem ellenkezik a kereszténység szel­lemével a tévtanítóknak tűzhalállal való büntetése;6) a tridenti zsinat kárhoztatta azon állítást, hogy a megkereszteltek az oltári- s a többi szentségektől való eltiltáson kivül semmi más módon sem szoríthatók keresztény életre ;7) a konstanci zsinat pedig Huss 14. tételét kárhoztatta: „A tudósok, kik azon tételt állítják föl, hogy az egyházi fenyíték által javítandót, ha javulni nem akarna, a világi törvénynek kell átadni, bizonyára a főpapokat, Írástudókat és farizeusokat követik, kik a nekik mindenben enge­delmeskedni nem akaró Krisztust e szavakkal : „Nekünk senkit sem szabad megölnünk,“ (Ján. 18, 31) a világi törvényhatóságnak szolgáltatták át, és az ilyenek gonoszabb gyilkosok, mint Pila­tus.“ 8) Mindig jól tudták, hogy nem minden eretnekség ugyan­azon mérvben megvetésre méltó, s az eretnekek nem mind egyenlő büntetést érdemelnek ;9 10) ha mindjárt a legkisebb tévely is láza­dással összekötve üdvünk sírját áshatja meg, ,0) a külső törvény­székre nézve mégis nagy jelentőségűek a személyek különbözősége, a körülmények, a megmételyezés kisebb vagy nagyobb veszélye, s az államhatalomra nézve még fontosabb valamely eretnekség jelleme, mely a közrend háborítására tör. Azonban a hitszaka­dás az államot tekintve is a legsúlyosabb bűntények egyikét teszi. „A közép-korban az eretnekek büntetésének keménysége kiválólag a fenyítő hatalom szigorától függött. Azon kor — a mai fogalom szelént — nyers volt, s a milyen volt ez, olyanok voltak bünte­tései is. A büntetés módja továbbá függött még az eretnekek sa­játságos nézeteitől is, melyek legtöbbször ép oly ellenkezésben állottak a józan észszel, mint a hitcikkelylyel. Némelyek közülök 6) űenzinger Enchir. ed. IV. p. 224. n. 657. Du Plessis ti. P, H. 373 tit. XIV. ’) Cone. Trid. Sess. VII. can. 14. de bapt. 8) Denzinger 1. c. n. 535. p. 9) Ps. Athanas. quaest. 116 ad Antiocli. Duc (Migne PP. gr. t. XXVIII p. 672) SimeoD. Thessal. diai. c. haer. c. 10. (ib. t. CDV p. 65 ) 10) Pelisson Lettre à Mme de Brinon. 4. Sept. 1690 (Oeuvers de Leibnitz par Foucher de Careil vol. I. 73.) : L’église croit, qu’il y a des erreurs plus détestables les unes, que les autres; mais elle soutient, que la moindre erreur on la foy, accompagnée de rébellion, est détestable et peut priver du salut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom