Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio
39 még másokat is félrevezetnek, ha mindjárt a lázadás terén állanak is, mint az egyházi hatalom alattvalói iránt, más az eljárás, fölöttük mind az egyháznak, mind a kath. államnak van még hatalma. r>) Mert a pártütőre nézve sem szakad meg az állam iránt az alattvalói kötelék azáltal, hogy felfuvalkodottságában az enge delmességet megtagadja s ellene minden lehető eszközzel és fegy= verrel föltámad ; a lázadót, az igazságtalaníil megszegett engedelmességre szorítani felsöbbségének joga s kötelme.s) Midőn I. Miklós pápa Bogoris Mihály bolgár fejedelemhez így írt: „Mi a hitben nem az akaratból származik, nem lehet jó ; ha Isten kényszert akart volna használni, hatalmának senki sem álhatott volna ellent ; < de ő csak önkéntes engedelmességet akar 6 7) az, mint Neander8) is észre vévé a pogányok kényszerítésére vonatkozott,9) mire nézve a későbbi pápák, III. Ince 10 *) is, ugyanazon elvet vallották. I. Miklós is különbséget tesz a hitetlenek és keresztség után ismét elszakadtak közt, az utóbbiakra az istenkáromlók ellen hozott ó-szövetségi törvényeket alkalmazta, de csak a keresztséget megelőző elegendő oktatás föltétele alatt, mit, mint azután kitűnt, az akkori görög lelkészek csakugyan elmulasztottak. Neander azért a pápát korának egyházjogi álláspontjában elfogultnak tünteti föl. Azonban a régiek mind épen ugyanazon állásponton vannak. Bernât is, kiről tudjuk, hogy az eretnekek külső büntetése mellett kardoskodott, szintén a hitetlenek kényszerítése ellen nyilatkozik. u) Azon elvet: „Hitre senkit sem kell kényszeríteni“ a középkorban senkisem bolygatta; de époly erősen vitatták a jogot azok vétkes elpártolásának megbüntetésére, kik a hitnek már alattvalói voltak.12) 6) Szt. Tamás Tertull. Scorp. c. 2. n. 15. Aug. ep. 93 ad Vincent, ep. 185. ad Bonif. (Opp. II 237. 652. ed. Maur.) és XIV. Benedek de beatif. et. canon. L. Ill c. 17. n. 13. 6) Ezen elvnek ujabbkori alkalmazásáról később lesz szó. ’) Erre hivatkozik Huber 21. 1. 8) N e a n d e r E. T. II. 168 1. Hl. kiad. 9) Ezt mutatja ep. ad Consulta Bulgaror. c. 41. szövege. 10) Innoc. III. L. II ep. 191. p. 739. ad Christifid. in Saxonia et Westphal. ") Bemard. Sernio. 66. in Cant.: quia fides suadeiula est non imponenda. ,a) Cone. Tolet. V. 11 c.
