Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XI. Az eretnekség büntetése s az inquisitio

36

mert ez kiváló jámborsági cselekedet ;4) a felsőségek kötelméül tekintő, bogy a tévtanítók fondorlatai ellen egész hatalmokkal föllépjenek, 5) s a szigorú császári törvényekben az egyház működésére nézve hatalmas támaszt talált.8) Teljesen ugyanazon nézetekre találunk az utóbbi atyák-, püspökök- s egyházirókuál, Pelagius- 7) és nagy Gergely pápáknál,8) sevillai Izidor-,9) Bernât- 10) és másoknál. “)

9. Ágoston tana ellen, mely hasonló helyekkel együtt Gra- tian döntvénytárába átszármazott, más elütő véleményű atyákra történt hivatkozás. Mindenekelőtt milánói Ambrusra s toursi Mártonra utaltak, kik Ithacius püspök- s más egyháznagyoknak az eretnek Priscillián 385. kivégeztetését elősegítő közreműködése fölött roszalásukat fejezték ki. *) De a gonosztevők vérét szomjazni s halálát szorgalmazni a püspöki szelídség szellemével

4) Leo M. serm. 9. c. 4. : Etiam ad hanc vos hortamur industriam, ut Manichaeos ubicunque latentes vestris presbyteris publicetis. Magna est enim pietas prodere latebras impiorum, et ipsum in eis, cui serviunt, diabolum debellare. Contra istos, omnem quidem orbem terrarum et totam ubique Ecclesiam decet fidei arma arripere. Cf. serm. 16. de jejun. 10. mensis c. 5. serm. 42. de Quadrag c. 5. Chron. Prosperi Aquit. Vájjon még ezek után is oly kétségtelen-e, hogy a „hajdani egyház semmiféle oly intézménynyel nem birt, mely az inquisitiohoz csak távolról is hasonlított, vagy idővel ily intéz- ménynyé válhatott volna“ (A. Z. 163. sz. 1867 jun. 17. melléklet), az fölötte kérdéses dolog.

5) Leo ep. 109. ad Julian, c. 2. ep 148. ad. Leon. Aug. ep. 155. ad Anatol. c. 2. Cf. Grat. c. 34. C. XXIV q. 3.

6) Leo ep. 15. ad, Turrib. Praef. : Profuit diu ista districtio ecclesiasticae lenitati, quae etsi sacerdotali contenta iudicio cruentas refugit ultiones, severis tamen Christianorum principum constitutionibus adjuvatur, dum ad spirituale nonnumquam recurrunt remedium, qui timent corporale supplicium.

’) Can. 42. 43. C. XXIII q. 5.

“) Greg. M. L. I. ep. 74. Gennadio Patr. (c. 48 C. XXIII q. 4.) ep. 75

Opp. II. 558. ed. Paris 1705. Mansi. IX 1078. seq. Jaffé n. 778 seq.

9) Isidor. Hisp. Sent. Ill 51. 53. (c. 20. C. XXIII q. 5.)

*°) Bernard. Serm. 76 in Cantic. n. 12.

n) Dam. Péter általános elvéhez csatlakoznak legtöbben. (Opusc. LVII p. 819 seq. ed. Mi g ne.): Inordinata sane pietas nutrit impietatem et timida manus medici vulnus auget aegroti. Facit enim exuberare putredinem, dum non secando, sed palpando quotidie superducit vulnusculo cicatricem.

') Sulpic. Sev. Chron. II. 50. p. 103. seq. Dial. II. (Ill) 11 13 p. 208

seq. ed. Vindob. 1866. Ambros, ep. 24. ad Valent, ep. 26 ad Iren.