Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVIII. A vatikáni zsinat
432 9. Az eretnekségnek továbbá az a sajátsága, bogy újak gyanánt hozza föl a régibb tévtanítók fegyvertárából csent fegyvereit, kiknek irataikból kifejezéseit kölcsönzi.1) A mi jauuspár- tunk az egyház elfajulását szakadás ürügyéül vevő protestantis- mustól és az egyházat sok százados elhomályosodásról vádló jausenismustól kölcsönzé leginkább eszméit és szavait ; ez utóbbi, melylyel természetszerűen legott összeköttetésbe lépett, a legtöbb hasonlóságot mutatja ; mindkét félen akár irataikat, akár eljárásukat tekintsük a legcsekélyebb részletekben is összhangra találunk ; azon ellenállás, melylyel az 1870. jul. 18. hitágazati bulla találkozott, épen olyan, mint a melylyel az 1713. szept. 8. Unigenitus bullát Franciaországban fogadták. Janzenista elveket hangoztattak itt is, ott is, segélyül hívták mindkét esetben a világi hatalmat, tagadták az összegyház határozatának megmásíthatlan- ságát. Ismét a régi fölebbezőket látjuk, a .valódi hittudomány“ ugyanazon képviselőit, ugyanazon panaszokat az egyház hierarchiai zsarnoksága s elhomályosodása, „óhitű“ papok üldözése és a szentségek megtagadása fölött, melyeket az „óhitű“ világiak óhajt- nak, továbbá a határozat homályossága s kétes eredete fölött. 2) Ismét a quaestio juris-t elválasztva látjuk a quaestio facti-tól : a valóban egyetemes zsinatnak távol legyen ! hogy a mi jó „ókatho- likusaink“ ellenszegüljenek ; azonban nekik „alapos okuk“ van kétkedni, hogy a vatikáni ilyen volt. Be nem láthatják, hogy a vatikáni hitcikk .alapos és igaz, és azért kétségbe vonják a zsinat tekintélyét, mely azt előadta; vonakodnak a zsinatot „valóban egyetemes és törvényesnek“ elismerni és ezért nem tartják kötelességüknek határozatai előtt meghajolni, holott, hogy a vallás titkai, ezen, az észt fölülmúló igazságok iránt hódolattal tartoznak, be kell ismerniük.3) Azonban már ez elég bizonyság arra, ') Már Vibald apát irja ep. 147. p. 1250 : Illi ipsi, qui ob iugnominiosam glóriám haeretici contendunt fieri, non nova inven niunt, sed vetera replicant, et superfluas verborum novitates, quas Apostolus devitandas praecipit, quae multorum sunt eorrectione antiquatae, tamquam propria ratiocinatione inventas in contentionem adducunt. a) V. Ö. Remonstrance du Parlament au Roi du 9 avril 1753. 3) L. a douay-i hitt. kar az 1904. vallástételét VI. cikk. 4. §. (D u Plessis t. III. p. II. p, 43G. 437) : n. 3.
