Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
X. Az egyházi törvénykezés
25 sem lelhető fel ezen pont. Ezen állításom mellett megmaradok még most is, annál inkább, mintán ki jelentetett, hogy különösen az 1863. Ecuador köztársasággal kötött konkordátum volt értve, s az 1, 2, 3, 4, 8, 10 és 11. pontokra tett nézetnél az adatok forrásául a hasonló dolgokban nem mindig megbízható „Revue des deux mondes“ említtetik. A konkordátum az ecuadori köztársasággal tulajdonképen 1862. szept. 26. köttetett és az okmányok kölcsönös váltásával 1863. ápr. 19. Quitóban megerősíttetett. A többi pont semmiben sem különbözik más egyezményektől; különös érdekkel csak a 8. bir, mely azonban nem szól az egyházi törvényszék által kiszabott minden büntetésnek (bárki fölött) végrehajtásáról, mint Janus állította, hanem csak a papokra szabott és különös körülményekre, névszerént az ottani részben elvadult papság kihágásaira szabott büntetések végrehajtására vonatkozik. A köztársasági kormány, mely ezen ügyet kimerítőn tárgyalta, teljesen ki volt ez által elégítve ; az egyházi törvényszékeknek a papok vétségeiben jogra alapított illetékességét teljesen megszüntetni, leg- kevésbbé sem állott érdekében. Ugyanazon napon, melyen Auto- nelli bibornok és a követ, Ordonnez, az egyezményt aláirták, a bibornok négy magyarázó jegyzéket nyújtott át a követnek, melyeket mindegyik fél a konkordátum kiegészítő részéül tekintett; kettő ezek közöl a papok feletti egyházi büntető eljárásra vonatkozik. Az első iratban erre vonatkozólag ez áll: „A 8. ponttal a papok polgári s bűnügyi pereiben való egyházi bíráskodás ki van jelentve és megerősítve. Hogy a büntető eljárás hatályában biztosabbá tétessék, s hogy a botrányok megújulásának eleje vétessék, melyek amennyiben papoktól származnak, a hi veknek igen rósz példát nyújtanának : Excellenciád azt kivánta, hogy a sz. szék célszerű rendszabályokat hozzon javaslatba, hogy az egyházi törvényszék perei s Ítéletei lehető legrövidebb idő alatt és a kánoni törvényekkel teljes összhangzásban fejeztessenek be, valamint mindazon papok, kik ugyanazon, az állam törvényei szerént büntetendő vétségekbe visszaesnek, az egyházi törvényszék kiváltságától úgy polgári, mint bűnpereikben megfosztottaknak nyilváníttassanak és ez okból a világi törvényszék Ítélete alá esnek. Arra, hogy a visszaesés ki legyen jelentve, excellenciád indítványa szerént elegendő, ha az állami törvényszék előtt bebizonyúl, hogy a pap ugyanazon bűntényt az utolsó tizenkét hó alatt követte el. Minthogy a sz-
