Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
388 kozik több kitűnő görög sz. atya 10) és a pápák. Ezen helyek egyházi magyarázata minden kétségen kivül áll. A hit megfogyat- kozhatlanságának Ígérete a gallikánok szerént is teljesedést követel ; a testvérek hitben való megerősítésének parancsa nem mindenkor teljesedik be;17) példa erre I. Honorius18) esete, ki a monothele- ták lábrakapó tévtanát elhanyagolta; miértis kárhoztató Ítéletet vont magára;10) különben épen csak az itélethozás elhanyagolása miatt vétett ; Sergiushoz küldött levelei sincsenek az akkor szokásban volt zsinati tanácsadás alakjában, hanem pusztán Sergiust20) illető magánlevelek gyanánt irva, melyek bár semmi tévtant sem foglaltak magokban, az eretnekségnek mégis támasz gyanánt szolgáltak. 11. A fölhozott három szentirási idézet a legszorosabb ösz- szefüggésben áll egymással ; épen párhuzamosságukból folynak a döntő bizonyítékok. ') A gallikánok ezek alapján legalább annyit megengedtek, hogy a római egyházban s az apostoli székben az isteni segély folytán semmiféle tévely sem ütheti föl hosszabb időre tanyáját ; ha mindjárt némi ingadozás után is, de mindenkor az igazság jut abban győzelemre.2) De nem inkább felel-e meg hujus praerogativa Sedis. Cui enim alteri aliquando dictum est: Ego pro te rogavi, Petre, ut non deficiat, fides tua? Ergo quod (sequitur, a Petri successore exigitur: Et tu aliquando etc. !0) A. Z. 39. 40.1. Kritik 421. 3. és 4. jegyzet. 17) A különbséget Bossuet Def. P. III. L. X. c. 34. II. p. 19. 4. seq. magyarázza; őt követi Ballerini 1. c. §. 9. ia) Cf. Civiltá cattolica Ser. VII. vol, 8 n. 474 p. 647—649. 19) Honorius kárhoztatása csak annyiban bir jogerővel, a mennyiben a sz.-szék által megerősíttetett. Du Plessis d’A r g e n t r é (Collect, judic. t. I. Praef. p. 3) mondja: (Leo II.) c u m ea exceptione acta sextae Synodi confirmat, quod Honorius ex sua parte tantum promiserit immaculatam fidem maculari. It a q u e L a ti n i Honorium Papam nonnisi ut fautorem h a e r e s i s Monothelitarum condemnare voluerunt. V. ö. Schwane Dogmen- gesch. der patrist. Zeit. 524. 1. sk. 20) Tliomassin. Dissert. XX. in Cone. VI. §. VIII. seq. p. 724. seq. ') Mások kitűnő érveléseit nincs szándékom e helyt ismételni, azokat, a kik cáfolásra akarják szentelni erejöket, a bírálatomban („Kritik Döllin- gers 43. 1. 2. jegyzet) felhozott szerzőkre utalom, kikhez még Passaglia „De praerogativis S. Petri Ratisb. 1851“ cimü irata is - melyet annak idejében senki sem támadott meg, — csatolható.-) Bossuet 1. c. c. 5. p. 197. §. Accipiendo ergo.
