Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
376 mentesség csakis a kinyilatkoztatás körében mozog s a fölött határoz, mi s a mennyiben csupán a kinyilatkoztatott igazságra vonatkozik. Vagy talán korlátlanná válik azáltal a világi hatalom ratione objecti — egyedül erről lehet itt szó — hogy mindarra kiterjed, mit s a mennyiben azt az ideiglenes közjó megkívánja? Sokaknak itt az u. n. dogmatikai tények s az emberi eredetű szövegek érteménye fölött hozott egybázii téletek is eszökbe jutottak, s ezt illetőleg magától értetik, hogyha az egyház csalhatatlan bizonyságot tehet arról, mi az ő tana, csalhatatlanul kell bizonyítania azt is, mi nem az ö tana, tagadhatlan ugyanis, hogy a tevőleges s tagadólagos oldalak együvé tartoznak, hogy a charisma célja el nem éretnék, ha az egyház nem hozhatna csalhatatlan Ítéletet valamely könyv, mint pl. Janzen „Augustinus“-ának a kinyilatkoztatáshoz való viszonyáról.2 * * * * *) Nagy a különbség a tisztán személyi tények közt, melyek bizonyossága csakis az emberek tanúságtételétől függ s az általános és dogmatikai tények közt, melyek által a sz.-irás- és hagyománynyal összehasonlított könyvekről szerezhetünk tudomást. Ezekben, nem pedig amazokban tévmentes az egyház. Az egyes tények ismerete az egyház közjava emelésére nem kívántatik, s mivel az emberek tévedhetnek s másokat tévedésbe ejthetnek, nyilatkozataik alapján tévmentes Ítéletet nem hozhatunk, azonban az egyház közjava tekintetéből a dogmatikai tények ismerete igenis szükséges s mivel a sz.-irás- és hagyománynyal összehasonlított könyvek, nem hazudhatnak, hanem olyanoknak mutatkoznak, mint a minők valóban, semmi sem akadályozza az egyházat, hogy ily tények fölött tévmentes határozatot hozzon. Semmi vagy parányi jelentőséggel bir az egyház javára nézve pl. tudni azt, vájjon ez vagy az simo- niát követett-e el, érdemel-e egyházi javadalmat ; nagy fontosságú azonban tudni, vájjon Kálvin tana eretnek-e, vájjon megvannak-e bizonyos hitvallásban a hitágazatok és így tovább.8) A tévmen» tesség határa egyrészt annak céljában, t. i. az emberek lelki üd2)Ezt kimerisöen bizonyítgatta 1704. douayi theol. kar elhirhedt, „Cas de conscience“ fölött kibocsátott véleményezésében (Du Plessis t.III. P. II. 425—439. j.V. ö. Bolgeni Fatti dogmatici ossia della infallibilità della Chiesa nel decidere sulla dottrina buona o cattiva de’libri. Brescia 1788. J a n n e r de factis dogmaticis Dissert, inauguralis. Wirceb. 1861. v. ö. Schäzler i. h. 191. 1. sk8) így a douayi theol. kar. 1704. i. h. VI. §. 1. sz. 434. 1.
