Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala
374 2) a mennyiben az az egyes pápáknak hivatalos állásához kötött, nem pedig csupán a pápák sorrendje-, az apostoli sz.- szék-, a római egyháznak biztosított kiváltság.s) Még kevésbbé állhat meg e kifejezés : „különvált tévmentesség,“ 4) mely szerént a pápa, mint fő, a tagok nélkül képzeltetik ; ő határoz ugyan s határozatának távolról sem a püspökök s hivők beleegyezése kölcsönzi a tévmentességet, de az összes egyház öntudatából határoz, mely tőle meg nem vonhatja beleegyezését s mely fejével egységbe van forrva s tőle az isteni Ígéret erejénél fogva el sem választható soha. 6) 4. Sokan a tévmentességet ihletés (inspiratio) vagy hitágazatot teremtő erőnek 4) mondták, holott ez csak a hitmegőrzése-, földerítése- s kifejtésére szolgáló isteni segedelem.2) Az „új hitágazat- gyártást“ a vatikáni hithatározat egészen kizárta 3) s az emberi eszközök használatát, kivált pedig az isteni kinyilatkoztatás forrásainak kutatását, mi a pápát s az egyetemes zsinatot egyaránt kötelezi, 4) mindenütt hangsúlyozta. 6) 5. A hitágazat elleni vita minden kigondolható eszközt megragadott. Fölhordták sorra a pápák bűneit azon hiszemben, hogy ezáltal a „tévmentesség hitágazatát“ megingatják. 4) Csakhogy tekintettel Máté 23, 2. 3.-re a cselekedetek és tan, főkép a kötefl) Y. ö. Schäzler i. h. 128. 129. 1. Azon érteményben Bossuet is megengedi Def. P. III. L. X. c. 4 p. 196 : Merito Petro dicitur : Non deficiet fides tua, quum nunquam futurum sit, ut Petri successores eorumque universa series atque successio sedesque, cui praesint, atque Ecclesia, quam docendam et regendam susceperint, a vera fide evellantur. Cf. c. 5. p. 197. *) Infaillibilité séparée Friedrich Lit. Bl. í. h. 366. has. 5) E. W. Westhoff Praef. in nov. edit. P. Ballerina lib. de potest, ec- cles. Monast. 1847. p. X. V. ö. Can. de loc. V. 5 f. 171. l) Janus 49. 1. Friedrich, i. h. 365. a) V. ö. Ke 11 e 1 er das unfehlbare Lehramt des Papstes 10. 1. sk. 8) c. 4. §. Huic. . . . Neque enim Petri successoribus Spiritus S, promissus est, ut eo revelante novam doctrinam patefacerent etc 4) Can. de loc. theol. L. V. c. 5. q. 3. 6) Az auxilia, quae divina suppeditabat providentia az előbbi mondatban említtetnek. Ezen eszközöket s módozatokat a pápa bizonyára mindig alkalmazni fogja. V. ö. das Bischőfl. Votum 102. sz. (Friedrich Doc. II. p. 260). *) Ezt tette „Janus“ is s utána Sh ulte (I.)
