Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala

XVII. A pápa tévmentes tanítói hivatala.

1. Sokféle nyilatkozatban támadtatott meg a pápa tévmentes tanítói hivataláról 1870. jul. 18. ünnepélyesen kimondott hitágazat, kiválóan pedig 1) képtelenségnek s észellenesuek, 2) újnak, a kér. ó-korban hallatlannak, 3) államveszélyesnek jeleztetett. A sajtóban s összejövetelekben egyaránt mindent elkövettek ezen állítások elhitetésére, melyeket az egyház feje igazságtalan s otromba rágalmaknak bélyegzett ;kiknek az egyházi határozat ostromlása, midőn kimondására még alig volt kilátás, szivökön feküdt, azoknak a határozat létrejötte után, hogy az egyházi tekintély ellen történt nyilvános kikelésüket szépíthessék s tagadásuk- és szakadásuknak barátokat szerezzenek, az százszorta inkább érdekűkben állott. A püspökök oktatásait azért vetették meg, mert azok egy része a hithatározat előtt részint annak időszerűsége, részint pedig tárgya ellen küzdött s mert magokviselete az ellenzékiek szemében2) semmi jellemszilárdságot, semmi bizalomébresztőt sem árult el. Vizsgáljuk röviden a „júliusi dogma“ ellen fölhozott hármas vádat.

2. Észellenesnek e hitágazatot csak azért mondhatták, mivel

J) Pius IX. Alloc. 1871. oktb. 27: Persuadere fraudulenter conantur (perditionis filii), Concilii Vaticani decretis veterem Ecclesiae doctrinam esse immutatam ac ipsi reipublicae et societati civili grave inde periculum esse conflatum. Quibus calumniis quidnam iniquius et eodem tempore absurdius fingi vel excogitari potest ?

2) Hogy mily jogtalanul hivatkoznak sokan az 1869. szept. 6. kelt fuldai pásztorlevélre s Németország több püspökének eljárására, mutatja ezen irat : „Die ministerielle Antwort“ 88 s. k. 1.