Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
363 védték az absolutismust az egyházban oly értelemben, amint ellenei ezt ráfogják ? 23. Bármekkora is az egyházban a pápa hatalma, s bármennyire egyesítse is magában a hatalom teljét,1) még sem önkényes és korlátlan. A pápai teljhatalom leghatározottabb védelmezői, mint Salisbury János, IV. Adorján barátja, már a középkorban is kereken kimondották, hogy a pápa valóban „a szolgák szolgája“, ki teendőinek halmazában J) épen hivatalának fönségénél fogva korlátolt,3) az isteni jogot át nem lépheti.4) Ez utóbbit a pápák magok is gyakran hangoztatják, nevezetesen III. Sándor, III. Ince 5) és számos utódaik, még pedig különféle alkalmakkor ; 6) ezt tanítják általán a hit- 7) és jogtudósok is.8) Találóan mondja Walter:9) „A pápa az egyházban legfőbb tekin') se. ecclesiasticae. így III. Ince L. IX. ep. 82. 83. 130. p. 898. 901. 947. s egyebütt. 2) Joh. Saresb. Polycr. L. VIII. c. 23. p. 811 : Qui Romanus Pontifex est, eumdem pro conditione Ecclesiae, quae nunc est, esse servum servorum necesse est. Non equidem nuncupative ad gloriam, ut quidam opinantur, sed substantive, utpote qui servis Dei serviet vel invitus. s) ib. p. 813 : Si in summa potentia minima licentia est, profecto qui legibus praeest, nulli subjicitur, sed ab illicitis arctius coarctatur. Ergo et Romano Pontifici minimum, eo ipso quod plurimum, licet. — *) Id. 1167. ep. 198. ad Alex. III. Pap. p. 218: Fateor, et vsrum est, omnia Romano licere Pontifici, sed ea dumtaxat, quae de jure divino ecclesiasticae sunt concessa potestati. Liceat ei nova jura condere, vetera abrogare, dum tamen illa, quae a Dei Verbo in Evangelio vel Lege perpetuam causam babent, mutare non possit. 5) Alexand. III. c. 4. Super eo V. 19. de usuris. Innoc. III. c. Literas 13. de restitut. spoliat. II. 13. ad Bituric. L. XV. ep. 106. p. 617. Philippo Reg. Francorum: cum contra. . . veritatis sententiam nostra non possit auctoritas dispensare. — 8) Ben ed. XIV. de Syn. dioec. L. XIII. c. 21. n. 7. de dispensationibus in radice matrimonii azt mondja, hogy ezek meg vannak engedve tunc solum, cum impedimentum, propter quod matrimonium irritum fuit, nequaquam ortum habuit a jure divino, vel naturali, sed a lege dumtaxat ecclesiastica, quam positivam vocant et cui summus Pontifex derogare potest. ’) S.' Thom. Quodlib. IV. a. 13. Sum. 1. 2. q. 97. a. 4. ad. 3. S. Alphons. Lig. Theol. moral. L. VI. tr. 6. c. 3. n. 1119. Pe trus Ballerini Vindic- auct. pontif. c. IV. n. 10. 11. p. 172. seq. ed. Mopast. 1847. 8) Barbosa de offic. et potest. Episcopi P. I. c. 1. n. 28. Reiffen- stuel Jus can. L. I. tit. 2. §. 18. n. 455. ») Walte r KR. 126. §. 241-243. 1. XI. kiad.
