Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XVI. A pápa és a püspökök
a spanyolok ellen gyanú támadt; mások ismét a tárgyalást magát tárták szükségtelennek s korszerűtlennek. Voltak, kik a vitát puszta széliarcnak tekintették, miután az egyik rész azt vitatta, hogy a püspöki joghatóság közvetlenül a pápától ered, a másik meg, hogy Krisztustól származik ugyan, de annak gyakorlata s anyaga a pápától függ ; megengedni, hogy a joghatóság Krisztustól ered, épannyi, mint azt a pápától származtatni, kinek hatalmában áll azt megvonni vagy megszorítani. Ezek ellenében többen a két vélemény között roppant különbséget láttak, mert ha a püspöki joghatóság közvetlenül Krisztustól származik, akkor a pápa tekinthető ugyan minister distribuendae materiae gyanánt, de az egyszer megállapított anyagot alapos ok nélkül meg nem változtathatná, sem meg nem szoríthatná; ') jóllehet a pápa az ellenkező vélemény értelmében sem intézkedhetik fontos ok nélkül, határozata, amennyiben azt ő hozza, mégis érvényes: nagy zavar keletkeznék ellenben, ha a pápai rendelet olyannak tekintetnék, mely szilárd alappal nem bir ; mert ily esetre azon feltétből indulva ki, hogy a püspökök joghatósága közvetlenül Krisztustól ered, a pápai rendelet nemcsak meg nem engedettnek, de sőt érvénytelennek is volna nyilvánítható. 2) Ha a püspöki joghatóság a többség álláspontja szerént proxime a pápától származik, akkor könnyű belátni, miként ruházhatja azt át a tételes jog alapján, miként menthet föl valakit alóla s tehet azon módosítást, A püspöki intézmény közvetlen Krisztustól való származásának kimondásába a többség, csak ezen korlátozó kitétel : „quantum spectat ad ordinis potestatem,“ hozzáadásával volt hajlandó belenyugodni. 3) ■) így Panormitan. és Decius cap, ult. de confirmat utili vel inutili II. 30. továbbá Panormit. in quaest. Episcopus. 2) VII. Pius pápa az 1801. konkordátum után a franciaországi régibb püspökségek eltörlése- s a lemondani vonakodó püspökök letevésében legfen- sőbb hatalmát addig még sohasem tapasztalt mérvben gyakorolta, mire a legsúlyosabb okok kényszerítették ; a törvényes püspökök a pápa ezen eljárása ellen szót emeltek. V. ö. Bouix 1. c. P. I. sect. III. c. 3. §. 2. p. 76. seq. Páccá Memoire storiche dei suo ministero P. III. c. 10. p. 408, 409. ed Rom 1830. Döllinger Kirche und Kirchen 40. 41. 1. Dupin Manuel du droit public ecclés. français. Paris 1847 p. 211. Schulte IU. 4. 1. 8) P a 11 a V i c. 1. c. n. 6. seq. ; R a y n a 1 d ad a. 1562. n. 125. — 352 —
