Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XV. A syllabus és az ujkori állam
305 Ágoston szerént) corruptio legis volna, s (sz. Tamás szerént) csak viszszásan neveztetnék törvénynek. Midőn az egyház szilárdan ragaszkodik ahhoz,. hogy az emberi törvényhozó roszat nem parancsolhat s ezen tana által a valódi szabadság érdekében az állami absolutismus és zsarnokság elveivel szembe száll, másrészt épen nem tanítja, hogy az állam kötelessége az erkölcstörvények minden áthágását megtiltani, s ezen tilalomnak kényszerszabály által is nyomatékot adni. A kath. hittudósok egyhangúlag tanítják, hogy az államnak csak oly erkölcstörvények áthágását kell fékezni, melyek az ő meggyőződése szerént a közjónak ártanak s a közjó tekintetéből büntetésre méltók. Az állam ugyan az egyház elvei szerént az erkölcstörvények áthágását nem parancsolhatja, de sokat ezen áthágások közöl (tolerando) elnézhet. A mi az erkölcstörvényekkel ellenkezik, az rósz, azonban azon emberi törvény, mely jó szándékból az erkölcsi törvénynek e vagy amaz áthágását elnézi, nem rósz.“ Tételeinkben, mint azok összefüggése is mutatja, az erkölcsre vonatkozó törvényekről van szó ; sz. Tamás tanítása itt legkisebb megrovás alá sem esik. A tétel még más tekintetben is két részre osztható, „a possunt declinare“ és „debent declinare“ lényegesen különbözők. Kötelességévé tenni az állami törvényhozásnak az isteni s egyházi tekintélytől való eltérést képtelenség ; minthogy magában véve erkölcstelenség, mert ez igazi alapját rántja ki alóla s teljesen az emberi önkénynek veti áldozatul. Azon állam, mely ily célt tűzne maga elé, az saját erkölcsi alapjait rombolná szét. A „debent declinare“ a propositio impia et blasphema fenyítékét érdemli meg. A „possunt declinare“-féle elv pedig azon érteményben, hogy az emberi törvények az isteni kinyilatkoztatás- és egyházi tekintélylyel egyenesen ellentétben lehetnek, határozottabban kárhoztatandó, mintha csak azon érteményben vétetik, hogy az isteni kinyilatkoztatás- és egyháztól elvonatkozhatnak, ezt figyelmen kivül hagyhatják. Az utóbbi esetben ismét figyelembe veendő, vájjon keresztény vagy pogány államról van-e szó ? Azonban az „isteni kinyilatkoztatás“ és az „egyház tekintélye“ szavakat bármely „nem alakilag eltörölt“, pl. Gratiánnak a szabad kritika alá eső döntvénytárából vett kánonnal helyettesíteni merő ferdítés. 24. Hasonlóképen a noninterventio elvét kimondó 62. tétel sem talált kíméletre. Ezáltal úgymond, a modern népjog alapélA katli. egyh. és kér. állam Dr. Hergearöther J. 20
