Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
256 fejedelemnek különös oknál fogva adott pápai adomány vagy engedmény, a vegyes tárgyú konkordátumok pedig a részleges törvény jellegével bírnak, mely által a pápa valamely országban a kánoni törvény kiszolgáltatási módját meghatározza, midőn enged a fejedelem kérésének, ki neki ezen rendszabály célszerűségét előterjesztő s magát különösen annak megtartására kötelezé.6 ) Ezen elmélet szerónt meg kell különböztetnünk a konkordátumokat 1) egészletökben, 2) egyes részleteikben, továbbá alak és tartalmúk tekintetében. A szerződés jellegén kívül, mit már a forma jelöl és mi a tartalom egy részében fekszik, tekintetbe kell vennünk még azoknak, mint törvényeknek, sajátságait is, minthogy azok a mennyiben az egyházra vonatkoznak, a pápai megerősítő bulla, a mennyiben pedig az államra, az illető k ormányzó törvényesítése és kihirdetése által törvény erőt nyernek. 7) Tarquini szerént a pápa a nemkath. fejedelmekkel is csak ilyen nemzetközi jellegű módon köthet egyezményeket ; midőn pedig a kath. konkordátumok az előbbiekkel azonos álláspontot foglalnak el, rólok is ugyanaz áll. 8) Gyakorlatilag tekintve a dolgot, abban összhangzók a vélemények, hogy : a hol a konkordátum a megváltozott körülmények következtében káros, és az egyház java annak megváltoztatását igényli, ott a pápa azt megszüntetheti s a konkordátum ellen is cselekedhetik. Ugyanazon jogot igénylik jogászaink is az államhatalom részére. Ily kivételek azonban nem képezhetnek szabályt és nem jogosíthatnak fel alaptalan és erőszakos változtatásokra. 35. Érdekesek még idevonatkozólag Antonelli bibornok 1850. tárgyalásai a szard kormánynyal. Antonucci turini nuntius, tar- susi érsek 1850. márc. 18. tiltakozott az új szard törvények ellen az előbbi — 1727, 1741, 1842, 1836 és 1841. évi — egyezmények megsértése miatt, mely alkalommal következőleg nyilat6) Erre vonatkozik Tarquini meghatározása Jnst. jur. eccl. p. 83 : Lex particularis ecclesiastica pro aliquo regno Summi Pontificis auctoritate edita ad instantiam principis ejus loci, speciali ejusdem principis obligatione confirmata, se eam perpetuo servaturum. 7) V. Ö. Schulte Lehrb. des KR. II. kiad.. 29. §. 149. 1. Ill—V. sz. 8) L. a már említett iratot: die ministerielle Antwort stb. 222. 223.226. 1.
