Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége

de azért még koránsem csupán kiváltságok akár tartalmúkat, akár alakjokat tekintve. Hasztalan idézik IX. Pius Maurice de Bonald-hoz 1871. jun. 19. intézett brevéjét, mert 1) ebben a konkordátumok nem neveztetnek egyszerűen engedményeknek, hanem pacta seu indulta név alatt fordulnak elő, ez utóbbi alatt annyiban, mennyiben az egyháznak ezen egyezmények által (per haec conventa) nem célja új jogokat nyerni, hanem inkább saját jogaiból enged, s azokban oly különleges jogokat alapít meg, melyek a jus commune-től eltérnek. 2) E brevében elismerését nyilvánítja a pápa az egyház alaptételei megvédését célzó munka s'zerzőjének 15), ki azon két kérdést szellőztette, vájjon az üresedésbe jött püspökségek betöltésére az 1801. konkordátum által biztosított kiváltságnak a honvédelmi kormány nyomába lépett-e, s ha igen, visszavonható-e az, tekintetbe vevén, hogy azzal a kormányok 70 év óta visszaéltek. Itt a szó szoros érteményében vett engedményről van szó és pedig olyanról, minő a praesentatio, a kinevezés. A konkordátumok jellegének teljes meghatározását nem volt szándokunk kifejteni.

34. Halljuk egyúttal egy újabb igen jeles és sokszor idézett jézustársasági tudós szerző nyilatkozatát. Liberatore M. következő tételeket állít föl : I. Miután isteni rendelés szerént minden megkeresztelt ember a pápa alattvalója, következőleg minden nép szükségképen kettős souverain hatalom alatt áll, világi dolgokban fejedelmek polgári hatósága alatt, a lelki üdv s a cultus tekintetében pedig a pápa lelki hatalma alatt. E két legfelsőbb hatalom egymással érintkezik s egyesülhet avégett, hogy a hatalmának határai fölött támadt vitát megszüntesse s annak gyakorlását szabályozza, az isteni törvényt s az általok kormányzott népnek jólétét mindenkor szem előtt tartva. Ez a konkordátumok általános fogalma s eredete.2) A konkordátumok nem két különböző nemzet, vagy azok fejedelmei között történt megállapodások, miként a nemzetközi szerződéseknél szokott előfordulni ; hanem két legfőbb és ugyanazon népet különböző t. i. világi s egyházi téren kormányzó

,5) Deux questions sur le Concordat de 1801. par M. de B o n a 1 d. ') M. Li be rat ore 1. c. c. III. art. 10. p. 358. seq. a) Mphl Robert Staatsrecht II. I. 203. 1.