Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
247 látszik, mintha a nagy Constantin előtti időkre akarnák visszavetni. De részben akkori helyzete is szerencsésebb volt; csupán külsőleg üldöztetve belső szabadságot élvezett, tanítása- és rendszabályaiban semmiféle világi hatalom sem gátolta, hivatalnokait és szolgáit szabadon s a világi befolyástól menten választhatá. 31. A pápáknak felette feltünőleg nem egy oldalról szemökre vetik, hogy ők, kik az investitura körüli harc óta oly következetesen küzdöttek az egyház szabadságáért, „az egyház jogait a fejedelmeknek önkényt átengedték, sőt tulajdonkópen többet engedtek nekik, mint volt az investitura, t. i. a püspökök és apátok kinevezési jogát is.“ x) Csakhogy a különböző időket, körülményeket és személyeket mindig szem előtt kell tartani. Ezen engedmények azon időből származnak, midőn a világi hatalom az egyház feletti tettleges hatalmat csaknem végleg magához ragadta, minek folytán nagyobb rósz elkerülése végett kénytelen volt az egyház ezeket a fejedelmek rohamos sürgetéseire, a mennyiben tehette, átengedni. Eleinte ez engedmények igen szűkkörüek s különböző jellegűek valának, a fejedelmek által újabban fölszerelt egyházak- és praelaturaknál már szélesebbek, kevésbbé kiterjedtek a régiebbeknél. ’) Még 1577. XIII. Gergely pápa alatt Kómában három különböző szabadalmat különböztettek meg, melyek e részben a különböző souverainek számára adattak : 1) a praesentatio jogát, törvényes kegyúri jognál fogva, 2) apostoli kiváltságból a kinevezési jogot, 3) az egyszerű kérvényezési jogot;3) azonkivül akkoriban még Németországon kívül is sok egyház-község a szabadválasztás jogával rendelkezett, számos egyházban pedig a fejedelmek ajánlottak a pápának alkalmas egyházi személyeket, kiket ennek alapján a pápa, a mennyire lehetett, figyelemre méltatott.1) Azonban az udvarok nemsokára minden korlátot félrevetni, a kér- vényezés jogát a kinevezés és praesentatio jogáig terjeszteni s a még fönálló korlátokat megszüntetni törekedtek. Portugallia királyai Európán kívüli birtokaikon terjedelmes kegyúri joggal bírtak, de ') Huber 3. 1. 3) Cf. Chr. Lupus. Diss. de regia antistitum nominatione. Opp t. IV. p. 115. seq. 3) K i g a n t i u s in Regül. Cancell, apóst. Romae 1744. t. I. p. 208 in Reg. II. §■ 1. n 12. 4) Eugen. IV. ap. Rayn aid. a. 1440. n. 2.
