Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
' / Daunon 9) a szentszék legszenvedélyesebb gyűlölői voltak, magokévá tették; azonban a franciaországi Picot s mások kifogásolásaira a cáfolattal mindeddig adósak maradtak, sem pedig azon felhívásnak meg nem feleltek, hogy mutassák ki az eredeti példányokat, vagy legalább jelöljék ki azon helyet, hol föltalálhatok. 10 *) A ki kéz- irati bizonyítékokra hivatkozik, a nélkül, hogy azok létezését bebizonyítani és a meghamisítás gyanúját azokról csak némileg is lemosni tudná, arra az egész tudományos világ a gyalázat bélyegét süti. Pedig épen I. Napoleon alatt történt gyakrabban a pápai és általában a római okmányok meghamisítása: ily eseteket említ fel Páccá is, felhozván névleg a pápának egy hamisított levelét, mely szerént Napoleon a pápától Code házassági törvényének megerősítését kérte volna n), hasonlóképen említ egy másikát , mely a spanyolokat a franciák erőszakos elűzésére izgatta.12 ) 27. ltégen kimondta már Walter N. : „A törvényesség s a jogelv helyébe (modern államainkban) a bevégzett tények hatalma lépett, s ki azt birtokába kerítvén egyideig föntartani tudja, az a többi hatalom elismerésére biztosan számíthat. Épen ez okból volt kénytelen a római sz.-szék is a nemzet belső ügyeibe való avatkozásról a jogelv megóvása céljából lemondani s azon alapelvet elfogadni, hogy minden tényleg fenálló hatalom, a mennyiben azt az ország egyházi viszonyainak rendje megkivánja ’), elismerendő.“ Ezen alapelv különben nem új: mert XVI. Gergely az 1831 aug. 7. a portugali trónviszály alkalmából kibocsátott bullájában 2) az elődei által hozott határozatok egész sorát hagyta jóvá s erősíté meg. Többek között: 1) V. Kelemen pápa azon döntvényeit, melyeknél fogva az egyik fejedelemnek adott cím a másik jogát épen nem csorbíthatja s az elsőnek elismerését még koránsem 9) V. ö. Ami de la religion t. XXVIII. p. 1. 193. 196. 309. t. XIX. p. 357. t. CV. p. 33. 10) Ami delà rei. t. XVIII. 1. c; t. XIX. 1. c ; t. XXI. p. 116. Picot Mémoires pour servir à l’hist. ecclés. du XVIII. siècle t. III. p. 441. seq. “) Card. Pacca Memorie storiche P. IL c. 3. p. 190. ed Parma. 1830. 12) ib. P. I. c. 6. p. 69. nota. ■) Walter KR, VIII. k. 343. §. 609. 1. XI. kiad 2) Const. 38 Sollicitudo Bull. Rom. Cont. t. XIX. p. 38 40. Walter Fontes p. 479-482. — 242 —
