Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége

239

középkorból és néhány ujabbkorú roszúl értelmezett okmányból érvelnek, korunk pápáin pedig csak felületesen átsurrannak. — Legyen szabad tehát egyéb bizonyítékokat fölhoznunk. VI. Pius az 1791. márc. 10. de la Rocbefoucoult- és egyéb egy- háznagyokhoz intézett, a francia papság civil constitutióját kárhoztató terjedelmes Ítéletében világosan kimondja : a mit a törvényes hatalmakat megillető engedelmességről mondott, nem azon érteményben veendő, mintha azon új polgári törvények ellen volna szándéka síkra szállani, melyeket

XVI. Lajos király, a mennyiben világi kormányát illették, megerősíthetett, nem, mintha mindent az előbbi polgári állapotokra szeretne visszavinni, mint ezt rágalmazói a vallás gyűlöletessé tétele céljából állítják, holott ő, miként a francia püspöki kar is, csak az egyház és az apostoli székJ) szent jogainak tényleges föntartását kívánta. Ugyanazon év jun. 23. Antonelli bibornok, mint a propaganda praefectusa, iratot intézett az ir püspöki karhoz, melyben világosan kimondja: „Éles különbséget kell tenni az apostoli szék igazi s azon jogai között, melyeket korunk újítói ellenséges szándékból rá fognak. A római szék soha sem tanított ilyet : a más hitüek iránt hűséget és ragaszkodást nem kell tanúsítani ; a kath. közösségtől elszakadt királyoknak tett esküt nem kell megtartani, a pápa azok jogait és birtokait megtámadhatja.“ 2) Ezek folytán az ir püspöki kar is 1826. jan. 25. az egyház visz- szatetszése nélkül kimondhatá, hogy a pápa a világi vonatkozásokat illetőleg az angol birodalomban semmi joghatósággal sem bir. 3) Épúgy mondhatta ki a francia püspöki kar is ugyanazon évben a fejedelmeknek teljesen független tekintélyét a világi dolgokat illetőleg;4) az észak-amerikai püspökök pedig 1843 az V. baltimorei tartományi zsinaton visszautasították a vádat, mintha polgári és politikai dolgokban is a pápa jogha') Const. Quod aliquantum 10. Mart. 1791. a. Pont. XVII.

2) Ami de la religion t. XVIII. p. 198. Affre Essai sur la suprématie temporelle du Pape. Paris 1829. p. 508. D ö 1 li n g er K. u. KK. 46. 1. Pichler Gesch. der kirchlichen Trennung II. 736. 1. k.

3) Affre 1. c. p. 504. Pichler IL 737. Dö Ilin g er 48. 1.

4) Affre Essai p. 505. Dől linger 47. 48. 1.