Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
Sággal, G) nem szolgálhat legfelsőbb szabályul, mely okvetlenül isteni szentesítésre szorul ; 2) hogy az egyház azon határozatai, melyekben kimondja, mi szabad, mi nem, hatályukban nem terjednek ki politikai társadalmi tényekre, mert ebben természete- és lényegének félreismerése, s isteni küldetésének tagadása rejlenék, s más morál létezhetnék a nyilvános, más a magán cselekményekre nézve, az isteni törvény érvénye pedig elvettetnék ; B) hogy a polgári jog erejénél fogva erkölcsileg megengedett dolog lehet, mit az isteni vagy egyházjog tilt, mert ezáltal az emberi törvény ellentétben a kereszténység követelményeivel eléje tétetik az isteninek, sőt a fölé helyeztetik ; már pedig a polgári törvény sohasem eszközölheti azt, hogy megengedett legyen az, a mit az Isten és egyház parancsa tilt p. o. a kér. hitnek pogány törvény által követelt megtagadása, az egyházilag érvényes házasságnak fölbontása. Itt az ily durva pogány felfogással az egyháznak szembe kell szállnia. Végtére az utolsó kánon elveti a következő tételeket: „az egyházi törvények a világi hatalom szentesítése nélkül semmi kötelező erővel sem bírnak,“ és „legmagasabb tekintélyénél fogva ugyanazon világi hatalomhoz tartozik a vallás dolgaiban intézkedni.“ Az egyház tehát csak saját önálló jogkörét védelmezi idegen támadás ellen s távolról sem avatkozik az állam dolgaiba. Amaz állításokat csak akkor lehetne védeni, ha semmi független vallási hatalmat el nem ismernénk. 24. A tanítmányi fejezetek mindenekelőtt a különféleképen az Istentől származó s egymást kölcsönösen támogató két hatalom közti összhangzatot emelik ki ; hangsúlyozzák továbbá az elöljáróságnak Isten és az egyház iránti kötelmeit, az egyháznak az államtól való elválasztását pedig elvetik. Kijelölik a kath. egyház tana szerént a világi hatalom jogkörét és tényekedését. Minden törvényes hatalom, tehát a polgári is Istentől származik, mindenki köteles annak engedelmeskedni, mindennemű forradalom tilos. A fejedelmeknek pedig kötelességök követni Isten törvényét, hallgatni az egyház intelmeire, mert nekik sem lehet Isten atyjok, 6 6) Y. ö. V. Maliinkrodt a porosz orsz.-gyülésen február 10. (Germania főlap 1872. február 11) B. Ketteier Ist das Gesetz das öffentliche Gewissen? Mainz. 1866.
