Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
233 Épen az 1869. ott. 12. rendelvény tanúskodik arról, hogy a szentszék az idők és a körülmények változását nagyon is méltányolni szokta. Ha valaki őzen nagy kiknzösítési bullában az ellenkező nézetre nézve bizonyítékokat keres, az a régi egyházi törvénykezést nem igen ismeri és nem veszi észre, hogy az itt hozott határozatoktól eltekintve a fenyítékkel sújtott cselekvények megvetendő volta kánoni szempontokból is napnál világosabb dolog. Azoknak pedig, kik ezen rendelvényekből azt akarták kihozni I. P. 6.7. §§., hogy Bajorországban királyok, bírák, képviselők stb. százan- kint sujtvák vagy sujtattak nagy egyházi kiközösítéssel, 10) csak annyit mondunk, hogy az illetők igen kényelmesen túladtak minden megkülönböztetés- és jogi meghatározáson, melyet pedig minden egyes eset megítélésénél szemelőtt kell tartani. Hogy valamely bűn a pápának föntartott legyen, mindenkor külsőleg is elkövetett halálos bűnnek kell lennie s ha az illetőnek tudatlansága a reservatiót nem hárítja is el, azaz a közönséges gyóntatőt nem jogosíthatja is fel e felmentésre, az egyházfenyítéket mégis lehetetlenné teszi.1X) Egyáltaljában senkinek sem tanácsos a hittudományi erkölcstanba keveredni, mielőtt abban magának kellő tájé kozást nem szerzett. 21. Az itt fölhozott és némely már másutt *) megvitatott bulla komoly nehézségeket nem okoz. Nevezzék bár az adott felvilágosításo - kát merő jezsuita álbölcselkedésnek, theologiai ámításnak, 2) illessék bármi néven nevezendő, a régi eretnekek tárházából még mindig újakkal szaporítható gúnykifejezésekkel, csúfolják azok képviselőit hülye infallibilistáknak, korcsfajnak stb. mégsem bizonyították be s nem is bizonyíthatják be soha, hogy ezen rendelvények csakugyan olyast emelnek hitcikkelylyé, aminek hiteikkel y- 1 yé történt kimondását örömest olvasnák ki belő- lök. Azonban, ha van bennük valami következetesség s ellenzéki- kath. értelmező művészetük magaslatáról nem akarnak alábbszál- lani, okvetlenül így fognak elbánni az összes jogtudománynyal: ln) B e r th ol d 51. 1. u) L. Lig. Theol. mór. n. 580. 582. G ur y Theol. mór. II. p. 550. ed, Ratisb. 1862. ') L. főlebb XIII. 4. §. és kk. Schulte I. 32. 1. és k. 2) Schulte II. 62. 64. 66. 1.
