Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
231 kább megbecsülhetetlen jótéteményét képezték.“ Valamint a görög egyházban az orthodoxia vasárnapján (böjt első vasárn.) hirdették ki az eretnekek s egyéb egyházi bűnösökre mondott kiközösítést, 5) úgy Rómában is nagycsütörtökön olvasták föl ama jegyzéket, mint azt a bulla tartalmazta (casus in die coenae légi soliti.). Ezen szokás először maradt el XIV. Kelemen alatt 1770. Főindokul azt hozták föl, hogy a bullának új kihirdetése megfosztaná a gyóntató atyákat az épen akkor kezdődő jubileum tartamára adott engedélyektől, azonkívül az is érveik közt volt, hogy a bulla több államban gyűlölet és számos viszálykodás tárgyává lön, több oly elévült határozatot foglal magában, melyet többé alig lehet keresztül vinni ; végül, hogy a kihirdetés elmaradásából a bulla teljes megszüntetése koránsem következik. 6) Bernis bi- bornok értesítése szerént 7) XIV. Kelemennek a kihirdetés abban- hagyása nagy küzdelmébe került és azonkívül több szigorú katho- likust elkeserített, kik a bullát számos példányban újonan nyomatták 8) s terjeszteni törekedtek, mi fölött a francia udvar tetszését nyilvánítani látszék. Maga a bulla nincs ugyan visszavonva, azonban századunkban majdnem általános elismerést nyert az, hogy egyik-másik határozata nem igen alkalmazható, minthogy alapelvei lemondás vagy egyéb intézkedések által az egyház részéről módosítást szenvedtek, vagy mert kitűzött célja általános s az egész közönséget érdeklő indokoknál fogva elenyészett, vagy mivel észszerűleg föltehető, hogy a törvényhozó bizonyos közbejött körülmények miatt káros, vagy csak igen nehezen keresztül vihető törvényét nem akarja kötelezőnek tekinteni. XIV. Kelemen után sem említették meg többé mindenütt részletesen a jubileumi engedményekben a Bulla Coenae casusait, melyeket pedig egyébkor határozottan ki kellett emelni ; s ezen fentartott esetektőli felmentés megengedhetősége azon esetben is érvényben állott midőn azok részel- tetése in reservatis ex quacunque constitutione, quae speciali quoque mentione indigeret, megengedtetett. Végre IX. Pius pápa 1869. 6) V. ö. Schröckh KG. seit der Reformation IX. köt. 18. 19. 1. 6) Th ein er Histoire du pontificat de Clément XIV. vol. I. p. 480. 481. ’) d. d. Julius 27. 1780. Theiner 1. c. p. 552. 8) Theiner II. p. 525.
