Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
X. Az egyházi törvénykezés
6 napján túl adatik ki.4) Balsamon Tivadar, a görög egyházjogtudós,5) még erősen ragaszkodik ama szabályhoz, hogy a papok az egyházi törvényszékhez tartoznak, jogsérelemnek tartja a papokat császári leirat következtében világi törvényszékeié utasítani; panaszkodik, hogy nemcsak világiak, hanem még egyháziak is anélkül, hogy ily iratot nyernének, a püspököket, világi papokat és szerzeteseket világi bírák elé idézik. Elbeszéli, mikép állt ellent Lukács patriarcha (1156—1169) a pantepopti kolostor apátjának, Melet- nek, midőn ez császári parancscsal kezében a zsinat Ítéletét, mint reá kedvezőtlent, vonakodott elfogadni s a világi törvényszékhez fordult ; az apát a kánonok értelmében letételt érdemelt volna. Azonban ez az általánosan elismert szabály alól mind csak kivétel volt, s még mindig érvénybe volt az axioma: „actio sequitur forum rei“ ; a görögök még mindig emlékeztek arra, mit sz. Nilus Özséb vezérnek írt: „Ne légy a birák bírája ! te nem Ítélhetsz az Úr püspökei fölött!“6) 6. Az egyház épen így vívta ki — még pedig teljes — kiváltságát a világi törvényszék alól a német tartományokban. A papok egymás közti viszályaiban mindenkor a püspöki szék volt az illetékes ; különben a vádlott állása volt irányadó. A papnak püspöke engedélye nélkül semminemű panaszt sem volt szabad a világi biró előtt emelnie, hasonlókép a világi sem panaszolhatott be papot ezen engedély nélkül.1) Franciaországban egy ideig v e- gyes törvények dívtak,2) később minden papi ügyben a püspökök határoztak. Különben is német jogi elv volt, hogy mindenki fölött — amennyiben lehetséges — hozzá hasonló Ítéljen, s azonfelül az egyház tekintettel a papi állás sajátságaira, a papok vétségeit sokkal találóbban büntethette. Nagy Károly idejében az egyház fenyítő hatalma minden egyes papi bűnténynél határozó volt.3) A papi joghatóság olyatén kiterjedése, minővel az egyház a középkorban bírt, szükséges volt, minthogy neki pótlólag kellett szerepelnie ott, hol az államhatalom vagy nem volt képes 4) ibid. d. d. Maio Ind. III. Migne 1. c. p. 1090. 5) Balsam in Carth. c. 15. p. 69. seq. 78. ed. Migne. 8) Nilus L. II. ep. 261. Migne. LXXIX. p. 333. ') C o ii c. Agath. 506. c. 32. Epaon. 517. c. 11. Aurel. III. 538.’ c. 32. IV. 541. c. 20. Autissid. 578. c. 35. 2) Chlotar. Const. 614. c. 4. Pertz III. 14. 8) Caroli M. Capitul. 789. c. 38. (Pertz III. 60.)