Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIV. A római sz.-széknek s tanainak államveszélyessége
208 kisebb oka sincs félelemre ; míg a jogegyenlőségi és még inkább a kereszténytelen s pogány állam még gondolkodott is arról, hogy az egyház elvei és intézkedései a gyakorlatba valahogy át ne menjenek és az életben befolyást ne nyerjenek. „Az egyház és állam egyesítésének köteléke,“ úgymond egy újabb hittudós, *) „a XYI. század vészes szakadása által annyit szenvedett, hogy e két hatalom tökéletes s a dolgok természete által kivánt egyesítése többé nem létesíthető. Mert, noha az egyház küldetéséből folyó magatartásán soha sem változtathat — meg kellett amaz említett szakadás által változnia az állam s egyház közti viszonyoknak az állam részéről. Mikor még az állam tagjai mind a hit és erkölcstan őre gyanánt tisztelték az egyházat, akkor tanúsíthatott az állam is oly magatartást, hogy az egyház hit- és erkölcstanát positive elismerte, vagyis azt ténykedései-, de különösen törvényhozásának tényleges alapjává tette. E viszonyt jelenleg felforgatták az államokban található többféle vallásfelekezetek; most megelégedhetünk, ha az állam az egyház tanát negative ismeri el, vagyis ha az állam az egyház hit- és erkölcstanítási jogát nem sérti és az egyházat munkájában karjával támogatja.“ Az állam természetes és legközelebbi célja azonban a jogvédelem, távolabbi célja alattvalóinak földi jóléte ; az államhatalomnak abban, hogy az egészet és tagjait künn és benn védi, semmi versenytársa sincs. 2) Találólag nyilatkozik M o y : 3) „Miután a kereszténység a földi életnek túlvilági célt tűzött ki, s Krisztus egyházát e célra alapította, azokra nézve, kik ama célt és intézményt elismerik, ama követelés elutasíthatatlan hogy : eme földi létnek földöntúli céljával összhangoznia kell, vagy legalább az egyházzal e tekintetben nem ellen- k e z n i. 4) Em e követelmény kell, hogy mind en földi célra és minden földi rendre nézve kivétel nélkül és mindenki előtt, ki ama célt és intézményt elismeri, irányadó legyen; kivétel nélkül, bármi legyen is hatásköre. A keresztény') Re in er din g „Der Ursprung und die Gränzen der St.-Gewalt“ Archiv für kath. K. R-ban XIV. k. 191. 192. 1. 2) U. o. Archiv. XIII. K. 378. s. k. 1. 3) Der moderne Staat und die Kirche, Archiv. XII. k. 62. 1. *) L. Suarez de leg. III. 7.
