Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta

190

egyháztilozat követne.4 * 6) „Fontos okoknál fogva és teljes joggal“ *) mondta ki a pápa az egyháztilozatot ; a dogé és a tanácsnokok letételéről, amint ezt Bossuettí) kiemeli, sehol sem volt szó, még a két roszalt törvény érvénytelenítéséről sem. Leo- nárdo Donato dogénak egy kibocsátványa pedig az intelmet, mint a világi tekintély- és a köztársaság szabadságának igazságtalan megtámadását semmisnek nyilvánította (1606. máj. 6.). 7) Ennek kihirdetése a legszigorúbban, az egyháztilozat figyelembe vétele pedig a papságra nézve halálbüntetés alatt megtiltatott. A nuntius a várost elhagyta, a tanács az istenitisztelet folytatását erőszakkal akarta kieszközölni. A papság nagyobb része engedett; de/ a jezsuiták, kapucinusok, theatinok és minimik a pápának hódoltak, mi miatt a velencei területet el is kellett hagyniok. Nem csupán Bellarmin dogmatikus és Baronius egyháztörténész, hanem Prosper Fagnanus8) kánonista is védelmezték irataikban a pápa ügyét, míg Sarpi, ki itt Kóma ellen mérges gyűlöletének szabad folyást engedhetett,9) mint a velencei köztársaság ügyvivője lépett fel. Sokszor állították „hogy e miatt csaknem az ultramontán orgyilkosok áldozata lett.“ 10) A kérdéses merénylet idejét azonban 1607. okt. 5.-re, tehát oly időre teszik, melyben a béke Rómával körülbelül már helyre állt ; Sarpi ellen irányzott valamely csapás a pápai érdekeket ekkor elő nem mozdíthatta, hanem csak zavarhatta volna; a békének már csak néhány pontja körül folyt a tá.gyalás, a melynek keresztülvitelét Róma sürgette. Hozzá még Síri, Thuanus és a signoriától a francia követnek nyújtott értesítésben foglalt adatok legkevésbbé sem egyeznek meg Sarpi élet— Írójával, kit sokan P. Fulgenzionak hisznek; az összeesküvés helye, személyei és körülményei mindenütt eltérőleg adatnak elő, a

4) Bullar t. X. p. 175. Roskoványi Móniim. III. 87—90. n.

440. G o 1 d a s t. t. III. p. 282.

6) így Kober tanár az interdictumról tartott előadásában Ifi. fej. (Archiv f. katb. KR. 1869. IV. köt. 22. I. 49).

°) Defens. dedar. P. I. L. IV. c. 12. p. 361.

’) G oldást 1. c. p. 285. Bossuet 1. c. p. 360. seq.

8) Fagnanus de justitia et validitate censurarum Pauli V. in rempubli- cam Venetam. Romae 1607.

9) Ranke Päpste III. 281.

10) Huber 56. 57. 1.