Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
151 vány esküvel kötelezte a királyt még életét is feláldozni az eretnekség kiirtására s a kath. vallás épségben tartására ; minden alattvalónak pedig eskü gyanánt meg kellett Ígérnie, hogy az eretneket, vagy az eretnekség védőjét sohasem ismerendi el királynak.8) XIV. Gergely III. Henrik meggyilkoltatása ntán megújította Sixtus pápa nyilatkozványát.9) IV. Henrik, ki különben mint kálvinista sem üldözte a katholikusokat,10) csak akkor ismertetett el általánosan francia királynak, midőn a kath. egyházba visszatért és VIII. Kelemen pápától ünnepélyes feloldozást nyert.11) V. Sixtus ezen bullában is az eretnekség köztudomású voltára, a főuralom és méltóság ipso iure történt elvesztésére hivatkozik. Ő is csak bíróilag, a régi alakban és a fönállott jogértelemben adott kifejezést12) az Ítéletnek, melyet mind a két herceg magára vont. Különben kevéssel halála után IV. Henrik 1591. jul. 4. kelt nyilatkozványá- ban állítá, hogy utolsó napjaiban fájlalta, miszerént a szövetségi párt alatt Franciaországban sok visszaélés történt és hogy már intézkedett, miszerént ennek eleje vétessék.13) Ha ez igaz, akkor csakugyan menthető a kikelés'a bulla ellen, mely alaki jogra támaszkodott, de anyagi föltevéseit illetőleg obreptio és subreptio utján csikartatok ki, bármily alaptalannak látszott is ez XIV. Gergely előtt. 7. III. Pál nyilatkozványa VIII. Henrik angol király ellen, ki egész haláláig gyakorolta kényuralmát, annak államaiban és más udvaroknál mit sem eredményezett ; *) sőt az utóbbiak még 8) Goss éli u II. 351. 352 1. Du Plessis II, I p. 494 seq. 9) S p o ii d an. a. 1591 n. 4. 10) B ia n c h i 1. c. n. 6 p. 595 seq. n) Gosselin i. h. 288 1. kk. 453 1. Artaud Hist, des souv. Pontifes t. V. p. 45 seq. 12) Következő módon: Quae omnia cum manifesta, publica et notoria sint . . . p r o nu ncia m us et declaramus, Henricum quondam regem et Henricum Condensem supradictos fuisse et esse haereticos, in haeresin relapsos et impoenitentes, haereticorum quoque duces, fautores et defensores manifestos, publicos et notorios, sicque laesae divinae maiestatis reos et orthodoxae iidei cliristianae hostes. . . ac proinde eos damnabiliter incurrisse in sententias, censuras et poenas sacris canonibus et constitutionibus apostolicis, legibusque generalibus et particularibus contentas, . . . et specialiter eos fuisse et esse ipso iure privatos... dominiis nec non dignitatibus, honoribus, muneribus ac officiis etiam regiis etc. 13) Du Plessis t. II. P. I p.499. Q Bossuet P. I L. IV c, 23 p. 385.
