Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)

XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta

146

igényt, akár egyházi, akár világi, Mbérúri vagy hűbéri, örökölt vagy szerzett volt is az. A pápáknál is a különböző címen birt egyes jogokból az egyházi és világi kiváltságok egész sorozata fejlődött ki; az apostoli szék teljhatalma különféle illetékességeket foglalt magában. Jól tudták azonban a pápák, hogy nem minden kiváltságuk származik ex iure divino, miként egyházi első— ségök ; ez okból gyakran egyenlőkép hivatkoztak isteni és emberi jogokra ; l) egyetemes egyházi joghatóságukat megkülönböztették a világitól, melyet az egyház államban s hűbértartományok- ban gyakoroltak ; 2) különféle szabadalmaikat rendesen csak az egyház és az összes kereszténység javára használták föl.

3. Az átmeneti korszakban, midőn a középkori nyilvános jog, habár csak romjaiban tengődött, elvileg azonban még nem szűnt meg, a panaszok, amint ezt nevezetesen VIII. Bonifác- és utódainál látjuk, a papák azon törekvéseiből vétettek, hogy elődeiknek ezelőtt közérvényű előjogait föl nem adták és azokat egyes országok s fejedelmek támadásai ellen védelem alá vették. Ócsárolták a pápákat, valahányszor nem szorosan az Írott törvény, hanem a méltányosság szerént, a személyek, dolgok, körülmények, hely s idő x) tekintetbe vételével jártak el, 2) mit épen

III. Ince a pápai ügyek vezetésénél jelentékeny kelléknek tartott; 3) hasonlóan megszólásoknak voltak kitéve, kik ily tekinteteket mellőzve csak a törvény betűihez való ragaszkodást vélték szükségesnek. 4) Oly bírálóknak azonban, kik különféle ürügyek alatt mindent ócsárolnak, kik előtt maga Krisztus sem állhatna meg, a pápák eleget nem tehettek. A modern állam védői legélesebben azon XVI. és XVII. századbeli pápákat szólták meg, kik azon kivihetlen eszmével látszottak foglalkozni, hogy, ami III. Incének

’) Pl. VH. Gergely.

2) Pl. III. Ince. Bemard, de consid. L. II. Bianclii t. Ill L. I c. 1 §. 12 n. 5 p. 114.

') L. 8. C. de jud. Ill 1: In omnibus causis potior esse debet ratio aequitatis, quam stricti juris.

2) V. Ö. Döllinger Kirche und Kirchen 544 1. 616 1. kk.

3) Innoc. III. L. VII. ep. 119 p. 405. Cf. L. VIII. ep. 137 p. 715. L. XVI. ep. 74 p. 875.

4) így pb Al zog KG. II. r. 58 1. VIII. jegyz. csak VIII. Bonifác fölött.